Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 1. (Berettyóújfalu, 1976)

NÉPRAJZ - VOLKSKUNDE - Sándor Mihályné: Egy régi berettyóújfalusi ház történetéről

szebben. E helyiségbe lépve balról a falba épített korsószéket találtuk. Ezen álltak a vizeskorsók, vízzel telt révi vászonkanták, felül a mindennap használt tányérok, cserépfazekak. Az alsó, fiókos (polcos) részbe tejet és egyéb ételféleséget raktak. Előtte szőttes kendő lógott. Az ajtó mögött tartották a zsíros-szalonnásládát. A pitart a füsttogó két részre osztotta. Az első rész mennyezete le volt „padlásolva", tapasztva és lemeszelve. A falakra helyezett gerendákra nádat erősítettek és azt tapasztották le. A íüstíogó külső, a bejárattal szemben levő félkörívesen kiképzett falán voltak elhelyezve a csak ritkán használt, díszes tányérok. A belső falába épített kampókra helyezték a kemence szerszámait: színvonót, pemetét stb. A belső rész közepén helyezkedett el a sárkonyhának nevezett szabadtüzhely. Ez a négyzetméternyi területű, hoszszában kissé megnyúlt (110 X 90 cm), 70 cm magas padka a ház központja volt. Ezen égett a nyíltlángú tűz, rajta a vasháromláb, körülötte a vízzel vagy étellel telt fazekak. A sárkonyha (túzpadka) jobboldali részében jókora mélyedés volt; ez a konyhaajja. Ide rakták a tüzelőfát, a begyújtáshoz való szalmát, de ide dobták, már ha kihűlt s nem főztek rajta, a vasháromlábat is. Sokszor megtörtént - mesélte adatközlőm - hogy egy-egy jámborabb tyúk is ide tojt. „Eriggy fiam, vedd ki a tojást, a tyúk a konyha alá tojt" mondta az édesanyja. A sárkonyhán, a tüzpadka tetején két bemeszelt tégla állt az ajtóval szemben; ez volt a szélfogó. A tűzhelytől jobbra a fal mellett deszkás lóca húzódott. Lábait tapasztott sárgaföldből készítették. Balra a fal mellett volt a katlan, régi rézüsttel. Ebben melegítették mosáshoz, mosdáshoz a vizet, de itt főzték, ha már beszorultak az udvarról, a kolompírt, de különösen disznóöléskor tett jó szolgálatot. A katlan és a kicsit előre ugró kemenceszáj előtt L alakú padka húzódott, ami megszakadt, a sárkonyha mellett egy kis részt szabadon hagyva, hogy a katlanhoz lehessen jutni. Erre a padkára húzták ki a kemence és a katlan pernyéjét. Itt álltak az elóték is; ezekre (sárból készültek - nagyon vigyáztak. Ha eltörött, szerencsétlenség jelének vélték. Volt a ház udvarán pernyés gödör, ahová a hamut kiöntötték. Ez főleg tűzrendészeti szempontból volt fontos. A kemenceszáj felett balra a falba mélyedt egy tenyérnyi „vakablak", felül félkör alakúra képezve. Ebben tartották a mécsest, masinát (gyufát), gyertyatartót, gyertyadarabokat. A pitar belső részében, a szemben levő és a jobboldali falon nagy fakampókon sorakoztak a különféle konyhafelszerelések, -eszközök: bárd, szita, szűrők és edények. Mindennek meg volt az állandó helye. Az egész pitarbelső fölé borult a pendelykémény. Föltekintve bele csonkakúp alakú, csillogó, kormos, fekete oldalfalakat és az eget láthattuk. A kéménybe elhelyezett füstölő gerendákon konzerválták az aratásra tartalékolt húsokat. A kéményt vesszőből fonták és betapasztották, hogy tűzállóvá válljék. A kémény közelében a nádtető deszka burkolatú. A tetején X alakú lábakon álló, deszkából ácsolt csapóajtó, „kalap" zárta el a szűkít a kéménynek, hogy az eső és hó be ne essék és hogy a meleg hamar ki ne „menjék". A pitarból a balra nyíló ajtón jutottunk a házba. Ez az ajtó már újabb darab, vaskilinccsel és -zárral, de több volt 50-60 évesnél. Az ajtó mögött tartották a seprűt, szemeteslapátot. Télen itt állt a káposztáshordó is, míg a káposzta meg nem érett; azután a kamorába került. Itt volt felakasztva a falra a mángorló, súlykoló fa és az a fogas, melyre a naponta használatos ruhadarabokat: réklit, ujjast, lábrit, gubát vagy szűrt akasztották. A fal mentén volt elhelyezve egy díszesre festett ágy, szalmazsákkal, dunyhákkal, kivarrott, csipkézett párnákkal. Ennek a végében egymásra rakva egy nagyobb és egy kisebb tulipános láda. Ezekben állott a fehérnemű és az ünneplő ruhák. Az ablakok (egy-egy a szemközti falon és a ház bal oldalán), az adatközlő szerint, még az ő gyermekkorában is jóval kisebbek voltak a mostaninál és középen két szárnyra nyílotak. Mindenik szárnyon két apró ablaktányér adta a világosságot. Az utolsó ablakokat 1925 után készítették. Méretük 40 X 60 cm. Az ablakokban muskátli, rozmaring, kígyóhagyma díszlett. A bal oldali ablak alatt rengő, a másik oldalon lóca állt. A kettő találkozásánál a sarokban volt a kenyérkosár, ami gyékényből készült. 280