Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 1. (Berettyóújfalu, 1976)

NÉPRAJZ - VOLKSKUNDE - Sándor Mihályné: Egy régi berettyóújfalusi ház történetéről

A lóca előtt, közel az ablakhoz, volt a csíkos, háziszőttes abrosszal leterített asztal, rajta egy nagyobbacska pohár, alatta az ivóvizes korsó. A petróleumlámpa, ha égett, az asztalon állt, nappal az ablakba tették. Körülbelül 50 éves volt a falióra, ami a baloldali ablak mellett lógott, mérte a múló idő perceit. Az ajtótól jobbra a ház első részét a búboskemence foglalta el. A kucik helyett berakott spór volt, amelynek füstjét bádogcső vezette át a pendelykéménybe. A kemence körül padka futott, amely a fal mellett sutban végződött. Itt aludtak télen a gyermekek, esetleg az öregek. Itt tartották a kősót, amit a kemence tetején álló mozsárban szoktak megtörni. A kemence tetején száradt az aszalón a kenyérsütéshez készített morzsóka, vagy a télire szánt gyümölcs: meggy, alma, szilva. A kemencétől a falig 2 ágy húzódott, benne a szalma lepedőkkel letakarva s ezen 1-2 gyapjúpokróc, suba vagy guba darab takarónak. Az ágyak alatt tartották a lábbeliket, csizmákat, csizmahúzókutyát, papucsot. A szemközti falon, a folyógerenda alatt függött a téka. Ez kicsi faliszekrény volt; iratokat, könyvet a felső polcon, alul pálinkát, orvosságot tartottak benne. A téka alatt állott a komót, leterítve csíkos kendővel, rajta íindzsák, poharak, benne türetuászon, ruhák s a pénz állott. A szoba bútorzatát még két festett szék egészítette ki. Ezeket az ágy előtt helyezték el. Képek régebben nem voltak a szobában, egyedül az utolsó tulajdonos, apjának az obsitjára emlékszik, hogy a falon volt. Később került a lakásba „Kossuth Lajos búcsúja a hazától" c. reprodukció. A mestergerenda közepetáján volt látható az a mélyedés, amibe egy bőrdarab segítségével erősítették a vetőkarót, amire a szűvéshez szükséges láncfonalat illetve nyújtott fonalat vetették meg. Ebben a helyiségben élt és folytatta mesterségét majdnem haláláig Balog Lajos cipész mester. Ez a kismesterség néprajzilag is több érdekességet rejtett magában. Inaséveiben még csak egyeneslábas cipőket készítettek. Mindegy volt, melyik lábra húzták a cipőt. A készítéshez is csak egy kaptafa kellett. Ilyen kaptafákat és cipőket lehetett látni a ház ajtómögötti részén elhelyezett állványon. Ványolt csizmát is csinált még, egy darab bőrből kiszabva és ,,ványolón" vizesen formálva. A ház harmadik helyisége a kamora. A pitarból egyszerű fakilincses ajtóval nyílott. A falak mellett körben húzódott az ászok. Ez vályoglábakra helyezett vastag deszkasor, ami a szellőzőnyílás alatt annyira széles volt, hogy a káposztáshordó is elfért fajta. A többi oldalon kb. 30 cm szélességű; rajta sorakoztak a terményes, lisztes zsákok a falnak döntve. Alája mindenféle lom volt behányva, de itt kaptak helyet az öntöttvas lábasok, kefék, meszelők is. Az ajtótól balra függött a kenyeres sarogja, alatta u sütőteknő és kovászoló fa. Itt kapott éjjeli szállást a macska is. A kamora ajtaja mögötti létrán lehetett felmenni a pallásra. Ide került fel a használaton kívüli szerszám, szűvö, vetőkaró, rokka, bordák, nyüstök, lakodalmas fazekak, csorbult vászonkariták, amikben a szemes főzeléket (bab, borsó, lencse, köles) tárolták. A szarufákon száradt a házilag főzött szappan. Itt lógott rudakon a szalonna, sonka, kolbász. Amikor a gabonásverem „kiment a divatból", ide raktározták r. szemes terményt, csüves tengerit. De volt tengerigóré az udvaron is. Ez a sok régi emléket őrző ház pusztult el 1972-ben.

1 Talán majd újra felépül az Országos Szabadtéri Múzeumban, ha ott a régi Sárrét építészeti emlékeit is bemutatják. Nem fejezhetem be rövid írásomat anélkül, hogy ne szóljak röviden a vidék lakóházainak fejlődéséről. A paticsolt, nádvázas építkezés után következett a méq mindig egy szobás vertialú, a leírthoz hasonló beosztású ház, majd a módosabbak két-véaű háza, mely a tiszta szobával bővült és két kemencével volt ellátva. Itt gazdagon díszítik a falakat tükörrel, mellé tűzött daru, fácán, páva tollakból, faragott rámás esküvői és katona fényképekkel. A szobákból a gyalcgszék, asztalszék, a színes cseréptányérok a pitarba szorultak ki. } A lebontott ház bútorait és egyéb felszerelését részben a berettyóújfalui művelődési híz, részben a III. sz. Alt. Iskola őrizte Erdélyi Gábor felügyelete mellett. Leltára dr. Sándor Mihálynénál volt. Az anyag egy része bekerült a Bihari Múzeum gyűjteményébe. 281