Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 1. (Berettyóújfalu, 1976)
NÉPRAJZ - VOLKSKUNDE - Sándor Mihályné: Egy régi berettyóújfalusi ház történetéről
Ez a szerkezeti forma a tulajdonos közlésein túl az elbontásnál mutatkozott meg. Ha elérték a falak kívánt vastagságát, marhatrágyás sárga agyaggal betapasztották, amit még „pévával" is jól meggyúrtak. Ennek a folyékonyabb anyagával „keterccel" simítolták, készítették elő meszelésre. Ezután rendszerint fehérre meszelték, bár a több cm széles mészréteg lekaparásakor színes festés nyomai is látszottak. Balog Lajos szerint gyermekkorában festették pirosasra az eresz alját oly módon, hogy durva zsákdarabot mártottak az előre elkészített festékbe s azt nyomkodták a falra; így keletkezett az „erezetes" festés, amit a későbbiek során mindig - a régi szokásnak megfelelően - fehérre meszeltek. Az így felépitett falakra és a falban levő, egymástól 1 m-nyi távolságra álló culápokon nyugszik a tetőzetet tartó futógerenda vagy koszorúfa, középen a mestergerenda és a keresztgerendák, a koszorúfákba beágyazva. Ezekhez kapcsolódtak a nádtetőt tartó szarufák, amelyeket jó nagy faszögekkel erősítettek ösze. A szarufákon nyugszanak a tetőlécek, amelyekhez a nád fűzfavessző gúzsokkal van felkötve. A tetőt lezáró első és hátsó tűzfalat vesszőből fonták és sárral betapasztották, rajta szabálytalan elhelyezésben két-két szellőző nyílást, „macskalikat" hagytak. A pallást is letapasztották a már leírt pévás-törekes sárral. A pitar bejárata előtt az ereszajját vagy házeleiét találjuk. Két culáp tartotta a föléje nyúló nádtetőt. Ezen jól látszott a hagyományos, fűzfavesszőkkel felerősített tetőfedési mód és az alkalmazott faszegek milyensége: hosszúsága és vastagsága. Ide gyűjtötték a babot, borsót, napraforgót s itt végezték el azok befejező tisztító munkálatait. Az ereszajjban, a bejárattól balra sárpadka volt elhelyezve. A ház lakói itt tanyáztak, vacsoráztak jó időben. Nyáron át itt aludt gyékénydikón az „ember", a házigazda, vagy a nagyobbacska legény, itt játszottak a gyermekek vagy készítette elő c főzéshez a főzeléket, kolompírt a gazdaasszony vagy a nagy, eladójány (3. kép). Az ereszajjból jobbra nyílott a dutyinak nevezett szerszámos-lomos kamora. Ide rakták a kisebb szerszámokat: csépet, ásót, kapát, gereblyét, fejszéket, de néha ide zárták be a kotlós tyúkot csirkéivel, vagy rossz időben a kutya hált benne. Ha a kisgyerek rossz volt, őt is a dutyiba dugták be. Ajtaja egyszerű meszelt deszkaajtó, fakilinccsel. Valamikor kerekes-makkos fazár is volt rajta, olyan, mint a legutolsó ideig volt a pitarajtón. Az ajtó bal felső sarkán levő lyukba tették a pitarajtó kulcsát, ha elmentek valahová a házból. E külső kamora bejáratától jobra, az ajtó magasságában a falban volt egy mélyedés, amibe mindenféle kéznélvaló dolgot; szeget, patkót, kaszakövet s egyebeket tartottak. Az ereszajja végén, régi vashordóba gyűlt össze a tetőről lecsurgó víz. Ez az úgynevezett kapitányvíz, amit az esetleges tűz oltásához tartalékoltak. Korábban pemet (tüzesapó) és kétágú tüzvilla is volt a kapitányvíz mellett. Az épületnek a lakásba vezető ajtaja, azaz a pitarajtó, az ereszajjból nyílott. Nyáron, Iccékből összeállított félajtó: „veréce" volt a nagyajtó elé feltéve. Ennek az alkalmazása ma is általános, mivel a nyitott ajtón át a lakás szellőzik, de a kis rácsosajtó megakadályozza, hogy az állatok, aprójószág házba szabadon bemehessen. A pitarajtó egyidős volt a házzal. Vastag, alig gyalult keményfa deszkából készült. Kezdetleges fazárai végig kiszolgálták, épek voltak és működtek. Három zár volt az ajtón: felül egy fogaskerékkel működő, rejtett makkú zár, amelyet kívülről bosszúszárú kulccsal, belülről az egyik tartópántba épített kis makk felemelésével lehetett működésbe hozni. Ezt nevezték makkos tazárnak. Alatta volt felerősítve a hosszúnyelű és a sok használattól már erősen megkopott kilincs. Az ajtónak egyszerű becsukására készült, fel- leemeléssel működő faalkotmany. Ez is általánosan használatos, főként az udvarokat elválasztó kerítések kapuján. A kilincs alatt a riglit találjuk ami a felső makkos zárral együtt a biztonságos zá] ist szolgálja. Belülről egyszerű elhúzással, kívülről a fenti kulcs segítségével volt nyitható. Az ajtó két L-alakú vassarkon fordult, melyre bőrkarikákat raktak, hogy az ajtó a ríímahoz pontosan illeszkedjék. A baloldali rámán a záraknak bemélyített, illetve a kilincsnek a kiálló párja található még. E régi ház korabeli anyagából a pitar és annak berendezése maradt meg legt 279
