Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 1. (Berettyóújfalu, 1976)

NÉPRAJZ - VOLKSKUNDE - Molnár Gyula: Egy észak-bihari falu hagyományos juhtartása

7. kép esetben előre meghúzzák a vizet, hogy enyhős legyík, mert a hideg kútvíz ártalmas a birkának. Régebben a gémeskút oszlopát kiképezték látófának is (8. kép). A kutakat időnként kitakarították, kotorták. Ha ezt közös munkával végezték, utána áldomás járt. Ha más végezte, a közös pénzből fizették. 7. Pásztorfogadás, bérezés, bérkivetés A folyók, árterületek szabályozásával megváltozott a Nagy-Sárrét képe, vízivilága, legelői. így történt Konyáron is. Az eladdig szeszélyesen kanyargó Kék Kállóból csatorna lett. Az egykori szikes, lápos legelőkből szántóterületek lettek és a legelők egyre közelebb kerültek a falu alá. Jelenleg így oszlik meg a konyári határ: Összterülete 7247 kat. hold. Ebből szántó 3788, kert, gyümölcsös 32, szőlő 116, rét 1218, legelő 1428, erdő 147, nádas 100, földadó alá nem eső terület 418 kh.

J' A legelőkből csak a falut körülvevő „mindenki földje" volt a juhlegelő. Itt könnyű volt a juhászoknak. Egész nap csak a falut kerülgették." így vélekedik Kovács Károly főgazda. Hasonlóan emlékezik Kovács Lajos kisgazda is: „Ha feljött az idő, a juhász behajtotta a juhot a falu alá. Sokszor mérgelődtek is a szélső házban lakók, mert a ház hátulját összekenték a birkák." Mindezeket a tényezőket figyelembe vettek a pásztorok fogadáskor, bérük megállapításánál. Konyáron leginkább a régi, helybeli juhászcsaládok tagjai közül kerültek ki a gazdaságok juhászai. Ritkábban a Derecskéről, Hosszúpályiból beszármazottak. Helybeli juhászcsaládok: Tőgyi János és fiai, Lajos és Imre, Magyari Demeter és fiai, Ráduly János és fiai. Derecskéről származnak: Szegedi Ferenc, Erdei Gyula, Kabai Lajos, 27 Papp Iringó mérnök községberendezési terveinek adatai. Konyár, Községi Tanács V. B. irattára. 15* 227