Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 1. (Berettyóújfalu, 1976)
NÉPRAJZ - VOLKSKUNDE - Molnár Gyula: Egy észak-bihari falu hagyományos juhtartása
8. kép Komócsin István, Keserű Lajos, Farkas József. A hosszúpályi Lichtstein (népies nevén Listyán) uradalomból jött Kovács Sándor és Kovács Ferenc. Ez utóbbi Hosszúpályiban, a bátyja mellett kezdte gyermekkorában a pásztorkodást. A jó juhásznak híre volt. A gazdaságok több bért adtak, csak megkaphassák. A jó juhász nemcsak azt tudta, hogy mikor hova hajtson, hanem ismerte a téli, nyári tennivalókat, a juhok gondozását, gyógyítását. A közvélemény így tartja számon a már nem élő Magyari Demetert s az élők közt az öreg Tőgyi Imrét. „Az olyan juhász vót, hogy kikereste a nyájnak a jó legelőt, de ha valaki más odahajtott, vagy az c nyáját megháborította, tett az olyan átkozódást, hogy ég-fődnek nehéz vót hallgatni! Még a kampóval is fejbe vágta. Még ha a hó leesett is, nem hajtott be, hanem elhajtott a Korhányig, oszt a juh kikaparta a vetíst a hó alul. Jól lakott, meghízott. Persze, ha bokáig érő volt. Csak akkor szorult be, ha mán akkora hó lett, hogy nem tudta kaparni. Meg osztán a betgségekhez is jól értett Tőgyi Imre."' J f~ Ö maga így sorolja életútját: „Derecskére szabónak adott apám. De otthagytam, mert juhász akartam lenni. A juhászatot Lajos bátyámnál kezdtem a pályi földön 1907-ben. Attul kezdve csak juhász voltam." A Kovács-család mintegy 130 éve folytatja a juhász mesterséget. Apáról fiúra maradt a tudomány és a foglalkozás szeretete. Akire emlékeznek még, az 1841-ben született Kovács János, aki mint árva gyermek, 8 éves korában bojtár lett Pályiban a káptalani birtokon. Onnan nősült Konyárra. Amikor elöregedett, akkor sem hagyott félbe a munkával, mert 80 éves korában kospásztor lett. Volt a nyájban a keze alatt 28 Kovács Lajos 68 éves konyári lakos, volt kisgazda közlése. Érdekes, hogy régen a gyógyító asszonyok is foglalkoztak a juhok gyógyításával, nem mindig sikerrel. Az 1680. jan. 28-án a debreceni félközzsinat fegyelmi alá vonja Kepes Jánosnét a juhoknak mérgező gyógyítása miatt és ekklézsiakövetésre ítéli. Tóth Sámuel: Adalékok a tiszántúli ev. reformált egyházkerület történetéhez. Debrecen, 1894.) 53. 228
