Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 1. (Berettyóújfalu, 1976)
NÉPRAJZ - VOLKSKUNDE - Molnár Gyula: Egy észak-bihari falu hagyományos juhtartása
nyökkel. Ebbe a lakásba már a gazdaasszony nem engedi be a sározó, pipázó gyűlést vagy jutort. Félti a szőnyegeket és a függönyöket. A gazdasági alkalmak egyre inkább a szövetkezeti helységekben zajlanak le s hovatovább hivatalos jellegűek. Elmaradnak a torok, áldomások. A gazdakönyvek elég pontos képet adnak a gyűlések idejéről, tárgyáról, menetéről. A feljegyzésekből láthatjuk, hogy az áldomás szinte minden közös alkalomnak része volt. A ősi, messze múltban gyökerező hagyomány továbbélése ez. Voltak áldomásos és toros összejövetelek. Az előbbiek közé tartozott: í. Kospásztor fogadás, 2. Bárány herélés, 3. Úsztatás, 4. Nyírás, 5. Kosvizsgálat, 6. Hodály, vagy egyéb építmény munkálatai, 7. Kútásás, kotrás, 8. Legelő kijelölés, legelő tisztogatás, javítás stb. s egyéb alkalmi munkálatok. A nagy gyűlések után tor következett: 1. Tavaszi kiverés, 2. Gyapjú mázsálás, 3. Mihály napi hányás, pásztorfogadás, 4. Téli hányás, év végi számadás alkalmain. Az áldomásra az öreggazda pálinkát vett, néha kenyeret, szalonnát vagy tepertőt. A pálinkát üvegből itták. Aki kézbevette, előbb az öreggazdára, majd a gazdatársakra köszöntötte: „Isten éltesse főgazduramat! Isten éltessen mindnyájunkat!" Visszaköszöntötték: „Isten éltessen téged (vagy magát) is!" Aki ivott, egészségére kívánták: „Használjík !" Az italt takarosan itták, vagyis „hogy jussík mindenkinek". A hagyományos juhtor, vagy tréfásan jubál előkészítése a főgazda kötelessége volt. A nagyobb gazdaságban két, kisebb közösségben egy juhot vágtak a közös nyájból, tehát a gazdaság tulajdonát. Rendszerint ezekre az alkalmakra már jóelőre neveltek, javítottak őrüket. A legelőt egy kis abrakkal pótolták. A levágás, nyúzás a juhász feladata, a feldarabolást a főgazda feleségének irányításával a kisgazda és a juhász közösen végezte. Favágás, tűzrevaló kellő mennyiségben való előkészítése ugyancsak őrájuk várt. A birkapörgöltöt nem a szabadban, hanem a konyhában főzték. Vagy a nyári konyhában, a főzőben, vagy ha felfért a meleg, a nagyház melletti helységben. Azt tartották, hogy a szabadban a szél „belekavarja a port, falevelet, fírget". Vagy bográcsban, vagy nagy érclábasban, kondír ban készítették. Úgy tartották, hogy csak akkor jó az igazi birkapörkölt, ha az egész birkát egyszerre belehányják. De nem mindegy, hogyan. Érteni kell a módját. A fejet baltával kettéhasították, a velőt sóval, borssal meghintették, majd vékony madzaggal szorosan összekötötték s ez így került a kondér aljára. Ez után jött a csontos, inas, a valódi jó ízt adó rész, legfelül a hús. A hagymát pergelt szalonna zsírján pirították. Vizet nem töltöttek rá. Ereszt az annyit, ami arra kell. Mire megfőtt, zsírjára pirították. Megkavarni nem volt szabad, legfeljebb fülénél fogva megrántották a kondért, hogy forduljon benne. Fűszere csak só és paprika volt. Tettek még bele erős csöves paprikát is. Más fűszert nem használtak, mert az elveszi „valódi ízét". Amíg a vacsora főtt, megtárgyalták a hivatalos ügyeket. Ez alatt nem ittak szeszes italt. A főgazda ült az asztalfőre, a tagok kor szerint helyezkedtek el kétfelől. A megszólítás „tisztelt tagtársak.", vagy „tisztelt gazdatársak" volt. Téli hányáskor az ** évi gazdálkodási eredményekről szólott a beszámoló, majd az ellenőrök aláírták a főgazda számadását. Ekkor a készenlétben álló kisgazda jelentette, hogy a vacsora kész. A főgazda megadta az utasítást a tálalásra. A pörgöltöt tálakba rakták. Alul hosszú szeletekre vágott, főtt burgonyát, ezt bőven megöntözték paprikás szafttal, zsírral, erre halmozták fel a húst, ügyelve arra, hogy egyenlően kerüljön csontosa, húsa. Az első tál a főgazda elé került, ennek tetején volt a főtt fej, amiről a madzagot már leszedték. Ez a főgazdát illette. Ha neki nem kellett, felkínálta másnak. A juhtoron csak férfiak vehettek részt, még a főgazda felesége sem. „Ez férfimulatság, nincs helye itt fehírnípnek !" A vacsorát a kisgazda szolgálta fel és jó étvágyat kívánt hozzá. Általában 4-6 személy részére tettek egy tálat. Mindenkinek kanalat adtak, azzal szedett, azzal evett. Bal kézbe fogták a kenyeret, úgy harapták. A csontos húst vagy kézbefogva lerágták, vagy akinek bicskája volt, azzal faragta le. A csontot az asztal alá dobták. Ezt vacsora után összeseperték és az udvarra a kutyáknak hajították. A kisgazda és a juhász a konyhában evett a gazdaasszonnyal. A bort kancsókban, órosban tette a kisgazda az asztalra. Poharakba töltöttek és az első tányér étel elfogyasztása után a főgazda kö219
