Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 1. (Berettyóújfalu, 1976)
NÉPRAJZ - VOLKSKUNDE - Molnár Gyula: Egy észak-bihari falu hagyományos juhtartása
szöntötte gazdatársait, ők pedig jó egészséget kívántak a főgazdának a továbbiakhoz. Ezután már mindenki kínálás nékül annyit evett, ivott, amennyi jólesett. Az asztalszomszédok egymásnak töltögettek,, egymást kínálták. így hamarosan megnőtt a fejük. Ha leszedték az ételmaradékot, behívták a gazdaasszonyt, megdicsérték a jó vacsorát és megköszönték a fáradozását. Ilyenkor előkerült a házilag készített citera, tambura. Leginkább az alkalomra készenlétben álló cigányzenészek fokozták a jókedvet. Nóták az általánosan ismert műdalok, népies dalok voltak. Ritkábban a juhászokat tréfásan gúnyoló dalok. Mint az alábbi: Fogarasi János bácsi lopott szamarának bal hátulsó patkószege be fényes ! Fogarasi csaplár lánya be kényes ! Szamár lábról acél patkó lehullott, De sok juhot bárányostól elhordott! Három örü nem nagy falka. Három juhászlegény hajtja, Elől megyen a kolompos, Nem is juhász, ki nem gacsos! 2 2 A kiürült órosokat a kisgazda töltögette tele. Vacsora végeztével a főgazdával szemben, az asztal végén foglalt helyet a juhásszal együtt és a beszélgetésben, nótázásban ők is résztvettek. Éjfélkor ismét étel került az asztalra. A combokat felszeletelve, sózva, fokhagyma szeletekkel megtűzdelve tepsikbe rakva a kemencében sütötték meg és frissen kelült a gazdák elé. Ha vadász is volt a gazdaközösségben, egy, két nyulat lőtt erre az alkalomra. Ha a helyzet úgy hozta, meg is vették és éjfélkor fokhagymás sült nyúllal kedveskedtek. Régi jutorok két napig betartottak és hírük még évtizedek múlva is élt az emlékezetben. A főgazda büszke volt erre. „Ez férfimulatság volt", szokták mondani. Ilyenkor az asszonyok is elnézőbbek az ittasan hazatérő családfővel szemben. Ügy tartja a közvélemény, hogy juhtor alkalmával „jogos" a férfinép kirúgása a hámból. A hagyomány továbbélése semmi egyéb családi, vagy gazdasági alkalmon nem él olyan elevenen, mint ebben. A juhtor nemcsak egy-két vidám nap lehetőségét jelentette, hanem ezen túl a tagság egymás közt való adásvételi alkalmát is. Ugyanis a vacsora közben szóbakerült az esetleg eladandó állomány, hodályjog, legelőjog, faközjog stb. Poharazás közben hamar szót ért akár az eladó, akár a vevő. Az ilyen házkörüli adásvétel a pitari vásár. Ha a pitarban megegyeztek, az áldomásra már a szobába tessékeli vendégét a gazda. „Nincs jobb a pitvari vásárnál", így vélekednek az öreg juhos gazdák. A gazdasági élet szocializálódása egyebek közt ezt a kedves szokást is megváltoztatta. Legjobban a juhtorok elmaradását sajnálják a gazdák. Megpróbálták más formába átmenteni, mint „brigádvacsorák", „közebéd" stb. Erre is elmegy a tagság, jól is érzi magát, mégis az a vélemény: „Ez már nem a valódi!" A hagyományos gazdatársulások helyére új munkaközösségek lépnek, melyek kialakítják az új, sajátos helyi szokásokat. Ennek megfelelően egyre gyérül a régi juhászat szókincse is, hogy helyt adjon új fogalmaknak, mint „kollektív szerződés", „háztáji föld", „célprémium", „nagyüzemi felár" stb. Ezek a kifejezések eredetileg nem a juhászat fogalmai, hanem a nagyüzemi gazdálkodás minden ágazatára érvényesek s a juhász, akár mint szerződött alkalmazott, akár mint a termelőszövetkezet tagja, a maga munkáját a fentiek által megszabott feltételek szerint végzi. így váltotta fel a ,,metszőbárány" kifejezést az új fogalom: ,.exportbárány". A jövő egyik feladata lesz nyomon kí22 Énekelte Kovács Károly főgazda. 220
