Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 1. (Berettyóújfalu, 1976)

TÖRTÉNELEM - GESCHICHTE - Dankó Imre: Életmódbeli változások a dél-bihari síkság parasztságának felszabadulás utáni életében

A közelmúltban elterjedt viharkabátról is meg kell emlékeznünk. A hosszú gumírozott csuklyás, öves viharkabátokat eleinte a területet járó agronómusok, brigádvezetők, tanácsi- és pártszervezeti funkcionáriusok hordták. Kiegészítő felszerelési tárgy volt náluk a vállszíjjal ellátott, vállra akasztva hordott aktatáska, majd pedig az ezt felváltó, ugyancsak vállon hordott bőr válltáska. Mindkettőben iratokat, füzeteket hordtak magukkal, de sokszor ennivalót is. A viharkabát az 1950-es évek végére általánosan elterjedt, ma már a termelőszövetkezeti juhászok, pásztorok illetményruhaként, munkaruhaként kapják. Nagyszerűen pótolja a szűrt, sőt a bundát is, mert nem csak eső ellen nyújt védelmet, hanem a gumírozás miatt meleg is. Gyakori hogy a télikabát fölé is felhúzzák. A férfi fejviselet is jelentős változásokon ment át napjainkban. A sok gép, a gyorsabb járművek (kerékpár, motorkerékpár, vontató stb.) megkövetelték, hogy a kalapnál a fejhez szorosabban tapadó, nehezebben lejövő fejfedőt használjanak. Ezenkívül a kalap nem is illik az overallhoz, bufajkához, viharkabáthoz, gumicsizmához. Kétféle fejfedő terjedt el, nagyjából egyforma gyakorisággal: a micisapka és a svájci sapka. Ez utóbbi a legényeknél a micisapka pedig az idősebbeknél. A nőknél kevésbé lehet konkretizálni a ruházatbeli változást. Altalánosságban elterjedtek a városi, a boltból vett, a divattal lépést tartó, legtöbbször készen vett ruhadarabok. A női ruházkodással kapcsolatosan meg kell említenünk, hogy az 50 even felüli nők ruházata egyöntetűbben régi, mint a férfiaknál. Ez a ragaszkodás a régi ruhához, színekhez, anyagokhoz, a felszabadulás után, egészen az 50-es évek közepéig, több visszásságot is eredményezett. Például ebben az időben igen ritkán készítettek sötét, különösen fekete ruhaanyagot. Az idősebb nők tehát megfelelő ruhaanyag nélkül maradtak, vagy élénkszínű ruhában voltak kénytelenek járni. Messze vidéket bejártak fekete, illetőleg sötét ruhaanyag után. Volt olyan magán-kiskereskedő, aki szinte kizárólag sötét ruhaanyaggal kereskedett. A női viselet alakulásánál még csak azt kell megemlítenünk, hogy a régebben általános kisbunda teljesen eltűnik, a nagykendő pedig csak a legidősebbeknél maradt meg. A téli kendő (nagykendő) használata igen leszűkült, általánossá vált a kabát, a télikabát viselete. Sok esetben csak félkabátról van szó. Gyakran lehet látni olyan termelőszövetkezeti asszonyt, aki a rövid kabát alá kötött, keményített köténynyel jár-kel az utcán. A rövid kabát elterjedését használatával magyarázzák, jól lehet benne hajolni, könnyebb benne a mozgás, mint az egész kabátban. Részben az egészségügyi propaganda hatására, részben pedig sokoldalúsága miatt a legutóbbi időben igen terjed a sarkadi járás lányai, asszonyai között a mackó (tréning ruha) viselete. A két részt nem egyforma gyakorisággal viselik, a nadrágot inkább, a felső részt kevésbé. Az a szokás, hogy megveszik az egész mackót, a nadiágot használni kezdi az asszony, a felső részt pedig elteszi a gyermek részére, arra az időre, amikor majd belenő és viselheti. Ha olyan korú leány vagy fiú van a háznál, aki már viselheti, akkor az kapja és hordja. A használt mackók színe szinte kizárólagosan sötétkék, néhány bordót nem számítva. Leginkább az őszi mezei munkák alatt hordják; répaásásnál, tengeritörésnél, szárvágásnál. Természetesen télen az utcán is. A Pestről hazahozott néhány élénk színű csiricsárést nem szeretik és nem is viselik. A rikító színekben - általánosan, nemcsak a mackó esetében - komolytalanságot, felelőtlenséget látnak, és viselőjét elítélik, megszólják. Akárcsak a divat néhány itt is előfordult túlzását (tupírozás) a stréci (strici, és nem huligán!) viseletet. A Pestről olykor-olykor hazalátogatókon látható szélsőséges viseleti darabok, hajviselet stb. nyílt tanújelei annak, hogy az illető elszakadt a falujától, hogy már csak megszokásból, vagy valamilyen kényszerítő körülmény hatására jár haza, s hogy a falu közössége is kivetette magából, elítéli, nem vállalja vele a közösséget. Ennek ellenére a faluból munkára eljáró fiatal fiúk hazajövetelükkor valóságos divatbemutatót rendeznek. Viseletük általában szélsőségesen újszerű, rikító, s ha az idősebbeket meg is botránkoztatják, az itthoni ifjúságra nagy hatással vannak. A gyerek-viselet kizárólagosan bolti ruhákból áll. A paraszti fogyasztás központjában sok esetben a gyerek igényeinek kielégítése áll. Mindenütt igyekeznek szépen járatni a gyereket, szebben, mint mások. Ebből a versenynek vehető gye12 Bihari Múzeum évkönyve 177