Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 1. (Berettyóújfalu, 1976)

TÖRTÉNELEM - GESCHICHTE - Dankó Imre: Életmódbeli változások a dél-bihari síkság parasztságának felszabadulás utáni életében

rekruháztatásból néhány általánosítást vonhatunk le. Az első az, hogy ma már az iskolákban egyetlen mezítlábas gyerek sem fordul elő, még a cigányok is cipőt húznak. A második pedig az, hogy a gyerekruhákról eltűnt a foltozás. Az elszakadt, vagy elkopott ruhát felhasználják, eldobják inkább és újat vesznek. Az a vélemény alakult ki, hogy a foltozás nem éri meg a ráfordított időt különösen a gyerekruhánál, mert úgyis hamar kinövik, tehát hosszasabban nem is viselik. A kinőtt, egyébként még jó gyerekruhát se igen teszik el a kisebb gyerek részére, mert akkorára már más kell - mondják. Külön kell még szólnunk a fiatalok, a változás szempontjából jelentősek ünneplő ruháiról. Nőknél ezen a téren semmi említenivaló nincsen. Ünneplő ruháik az új ruhákból kerülnek ki.A férfiaknál más a helyzet. A csizma és a hozzávaló fekete csizmanadrág, télen rövid kabát, viselete erősen csökken. Ma már csak a 40 év körüli férfiak hordják. Jellemző viselési mód a nyakkendő nélküli fehér ing is. A fiatalabb férfiak azonban már városi öltözetet hordanak, pantallót viselnek és cipőben járnak, nyakkendőt kötnek. A téli félkabátot náluk is felváltotta az egész kabát, sok esetben bőrből, vagy újabban műbőrből. Az ünneplő viseletből a csizma általában kiszorulóban van. Erre az is lehetőséget nyújt, hogy a falvak mindegyikében legalább az utcák egyik oldalán már beton, aszfaltjárda van. A parasztság fogyasztóvá válása különösen kitűnt falvaink villamosítása után. Ez különböző időpontokban történt. Sarkad jóval megelőzte a járás községeit, már 1920-ban volt villanya. Ellenben a többi község nagyon lemaradt, sokkal később kapott villanyáramot; Sarkadkeresztúr, Okány, Zsadány 1951-ben, Kötegyán, Méhkerék, Mezőgyán, Geszt 1952-ben, Biharugra, Körösnagyharsány 1961-ben. A villanyvilágítás általánossá lett, minden községben szinte minden házba bevezették az áramot. A petróleumlámpák kikerültek az istállókba, a kamrába, kivéve a tisztaszobák nagy, díszes, úgynevezett körégős lámpáit, amelyeket átalakítottak villanyvilágításúra. így oldották meg a csillár kérdését. A világítás mellett a rádió elterjedésében volt még nagy szerepe a villanynak. Ugrásszerűen emelkedett a rádiótulajdonosok száma. Nyári napokon hangosak az utcák a rádióktól, mert igen elterjedt szokás, hogy a rádiót, hangszóróval kifelé a szoba ablakába teszik, és amellett tesznek-vesznek a tornácon, a kertben, vagy üldögélnek kint estefelé a kapu előtt a lócán. A villamosítás révén terjednek erőteljesen a különféle háztartási gépek is, a legutóbbi időben. Területünkön legjobban a mosógép terjed, mert a többi háztartási gépre, előfeltételek hiányában, kevésbé van szükség (parkettkefélőgép stb.). A világításon, rádión, mosógépen túl, nagy jelentősége van a villanyeregiának a gazdasági életben is. Termelőszövetkezeteinket is villamosították az említett időszakban és ennek kapcsán több villany hajtotta kisgépet szereztek be, használnak. Itt azonban még csak a kezdetek kezdetén vagyunk, a villanyenergia jobb üzemi kihasználása a jövő feladata. Különösen az öntözéses gazdálkodás kiszélesítése terén vannak lehetőségei sok más mellett. Visszatérve az itteni társadalom átrétegeződéséhez, ott is a családszervezet átalakulásához, néhány szót fordítunk a lányok-asszonyok megváltozott életére. Véleményünk szerint a családon belül a legnagyobb változáson a lányok-asszonyok élete ment át és megy át még ma is, napjainkban. Területünkön régen a lányok házasságukig a családban maradtak. Legfeljebb, ha a kötelező hat elemi osztályt kijárták, de tovább nem iskolázták őket. Anyjuk mellett korán megtanulták mindazt, amire aszszony korukban szükségük lehetett. Nemzedékek hosszú sora alatt ez a tudás elég volt a nők számára, hiszen nem változott a környezetükben semmi. Férjeik a faluból kerültek ki, gyermekkoruk óta ismerték egymást. Ritkábban a szomszédos faluba vitték őket asszonynak, ugyan olyan körülmények közé. Bertalan Ágnes igen szépen leírta ezt az életmódot biharugrai, de területünk minden helységére általánosítható viszonylatban.

9'* Az asszony életmód nem volt könnvű. Bertalan Ágnes azt mondta róla: ,,az asszony, mint a család és a ház rabszolgája" élte le életét, állandó munka, gond, törődés között. Munkája igen szétágazó volt szövés-fonástól kezdve, betegápoláson, kisebb házjavításokon, meszelésen, gyermeknevelésen át alig feltüntethető messzeségekig terjedt. Szabó Pál nagyszerű regényében az asszonyt, az itteni 94 Bertalan i. m. 178