Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 1. (Berettyóújfalu, 1976)
TÖRTÉNELEM - GESCHICHTE - Dankó Imre: Életmódbeli változások a dél-bihari síkság parasztságának felszabadulás utáni életében
sem. Idézzük a kérdésre adott feleletét: „Azt kell felelnünk, hogy nagyobb távlatban semmiesetre sem, de belátható távlatban is mind szűkebb területre szorul vissza és korábbi uralkodó szerepét korszakunkban veszti el." 1 4 Hiába volt azonban sokak felismerése helyes, a termelőszövetkezeti mozgalom kibontakozása lassan indult meg és sok akadállyal kellett megküzdenie. Egyéb fontos előfeltételként említjük meg a gépállomások szervezését. A gépállomások eredetileg az állami gazdaságok, és az iga-, valamint géphiánnyal küzdő újgazdák szükségleteinek kielégítésre létesültek. A termelőszövetkezeti mozgalom kibontakozásban, a szövetkezetek, illetőleg a legkezdetlegesebb társulások munkáinak elvégzése a gépállomások nélkül elképzelhetetlen lett volna. Területünkön mindössze két gépállomás létesült, de mindkettő az átlagosaknál nagyobb volt. A sarkadi gépállomás Sarkadon kívül Kötegyánban, Okányban, Sarkadkeresztúron, Méhkeréken és Üjszalontán látta el a munkákat. A nagygyantéi, de mezőgyáni néven is ismert gépállomás pedig, Zsadányban, Biharugrán, Geszten, Körösnagyharsányban dolgozott, Nagygyantén és Mezőgyánon kívül. A gépállomások állami beruházásokból jöttek létre. Ez a beruházás volt egyik közvetett fajtája a termelőszövetkezetek állami támogatásának. A másik fajta állami támogatás a közvetlen segítségadás volt. Hitelek formájában az állam biztosította az alakuló szövetkezetek részére azokat a szükséges összegeket, amelyekkel működésüket megkezdhették. Ezek a hitelek különböző nagyságúak voltak, sok esetben csak az alakuláskor, a belépéskor a tagok által bevitt állatok és mezőgazdasági felszerelések ellenértékének fedezésére szolgáltak. A szövetkezetek, amennyiben csak lehetett, óvakodtak a kölcsönöktől. Ezért - kezdetben legalább is - jelentőseb beruházásokat nem is végeztek. Az állami kölcsönöket később, a közös gazdálkodás nehézségeinek előbukkanásakor vették nagyobb mennyiségben igénybe. Az ekkor felvett hiteleket az esetek többségében beruházásokra fordították, bár több esetben a munkaegység kiegészítésére is felhasználták őket. A termelőszövetkezeti mozgalom kibontakozását 1948 őszétől számítjuk. Ekkor indult meg országosan a termelőszövetkezetek szervezése. Ebben a nagy és nehézségekkel teli munkában a falusi pártszervezetek funkcionáriusai és néhány tájékozott paraszt jártak az élen. A szervezési munka nem volt könnyű. Igen sok előítéletet kellett leküzdeni, voltaképpen új paraszti lendületet kellett formálni. Nagyon helyesen állapítja meg Tóth Benedek, hogy „négyezer termelőszövetkezetünk nemcsak az egyre korszerűbb, egyre inkább gépesített termelés színtere, hanem az új, közösségi ember formálásának a műhelye is". 1' Érdekes volt az első vád, amivel a termelőszövetkezet szervezőit illették a parasztok. Azt mondták róluk, hogy azért csinálnak termelőszövetkezetet, mert őmaguk nem szeretnek dolgozni. De nemcsak nem szeretnek, hanem nem is tudnak dolgozni, nem értenek a földhöz, mert soha nem volt földjük, a legjobb esetben csak mások utasításai szerint, mások földjén csináltak ezt, vagy azt. Ebben a ^ vélekedésben két szempont a figyelemreméltó. Az egyik a parasztság évszázados földéhségével van összefüggésben és azt mutatja, hogy aki éjt-napot nem tett össze, aki látástól-vakulásig nem dolgozott azért, hogy mindenről lemondva egy kis földet szerezzen, az egyszerűen nem volt a parasztság szemében dolgos ember, azt mondták róla, hogy nem szeret dolgozni. A másik szempont, amire ezzel az első vádaskodással kapcsolatban rá kell mutatnunk, az az ellentét, ami a termelőszövetkezeten belül is a régi és az újgazdák között megvolt. Ehhez a vélekedéshez tartozik az első termelőszövetkezeti tagok csúfneve is: „továbbszolgáló cselédek", (a tszcs, azaz a termelőszövetkezeti csoport rövidítéséből). Mindebből megállapíthatjuk, hogy a régi paraszti élet alapját a földhöz való viszony jelentette. A birtokolt föld nagysága jelentette a társadalmi megbecsülést is és ez alakította ki a család tagjai között is a viszonyt. Tóth Benedek szavaival élve ,,A földért gürcöltek, hízelegtek, gyűlölködtek, pereskedtek, olykor szülőt, testvért is 14 Erdei i. m. 347. 15 Tóth Benedek: Új falu, új emberek. Társadalmi Szemle 17. évf. (1962) 12. 45. 139
