Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 1. (Berettyóújfalu, 1976)
TÖRTÉNELEM - GESCHICHTE - Dankó Imre: Életmódbeli változások a dél-bihari síkság parasztságának felszabadulás utáni életében
rizs) termesztését. Mindezekből adódóan mezőgazdaságunk 1946-49-ben drágán termelt és minőségileg sem megfelelő szinten. Bár a beszolgáltatási rendszer úgy-ahogy biztosította a szükségletek fedezését, a mezőgazdasági termékek elosztásával, illetőleg értékesítésével is számos baj volt. Mindez nemhogy eltűntette volna a falu és város közti különbséget, hanem méginkább növelte. Ezek felismeréséből származott a pár: és kormány azon elhatározása, hogy a magyar mezőgazdaságot átszervezi nagyüzem: formára. A felszabadulás óta meglevő állami gazdaságok már addig is nagyüzemi gazdálkodást folytattak és a nagyüzemi mezőgazdaság propagálói voltak. Területünkön is több állami gazdaság működött. Geszten a Békés megyei Állatforgalmi Vállalat célgazdasága működött. Zsadányban a Zsadányi Állami Gazdaság (Orosi pusztán) 2230 kat. földterületen gazdálkodott; egy része, 756 kat. hold, átnyúlt Geszt határába. Állami gazdaságként szerepelt a Biharugrai Állami Halgazdaság, 2170 kat. hold területével, mely Geszt és Zsadány határába is átnyúlt. 1949-1950 között Újszalontán is volt állami gazdaság, mégpedig elég nagy területtel. 2150 kat. hold területének egyrésze áthúzódott a mezőgyáni határba is. 1959-ben a termelőszövetkezeti mozgalom új korszakának indulásakor ez az állami gazdaság feloszlott és földje az újszalontai Béke, illetőleg a méhkeréki Balcescu mezőgazdasági szövetkezet területévé vált. Bármily jól működtek is ezek az állami gazdaságok, nem voltak képesek megoldani a parasztság, illetőleg a mezőgazdasági termelés kérdéseit. Az állami gazdaságokban rendes havi, illetve heti fizetésért dolgozó mezőgazdasági munkások dolgoztak, termeltek. Tehát tulajdoni kapcsolatban nem állottak a földdel, a felszereléssel. Elvileg érdektelenek voltak a termelésben, nem ők terveztek, irányítottak. Termelési eredményeik, jó vagy rossz munkájuk csak a külön-munkabérek, jutalmak, prémiumok formájában kapott személyes, de nem tulajdoni viszonyt. A parasztok földjeiből azonban nem lehetett, de nem is lett volna szabad állami gazdaságokat alakítani. Nem lehetett, mert az állam teherbíró-képessége nem volt határtalan. A paraszti birtokok átvételével nem tudott volna megfelelő mezőgazdasági beruházásokat eszközölni, a népgazdaság más területeiről kellett volna pénzt, energiát elvonni. De nem is lett volna szabad, mert ebben a parasztság a föld elvételét látta volna és értelmetlenné vált volna számára az egész földreform, a parasztság évszázados földéhségének kielégítése. Az anyagiakon kívül ezért is szükséges volt, hogy a parasztság tevőlegesen részt vegyen az új mezőgazdasági forma, termelési rend kialakításában. A termelőszövetkezeti forma biztosította leginkább a parasztság érdekeltségét a mezőgazdasági termelésben. így érezhette csak a magáénak, a saját ügyének és alakíthatta át a szükségletnek megfelelően. Különben a nagyüzemi gazdálkodás kialakítását idegen ügynek, érdekei ellen tett lépésnek tekintette volna. Ez a vád és ez a védekezés még így is felmerült, hatott, hát még akkor, ha 1948-49-ben vagy esetlegesen még előbb minden földet állami gazdasággá alakítottak volna. A mezőgazdaság, a parasztság útja a szövetkezés volt. Garamvölgyi Károly erről a kérdésről azt írta, hogy: „A paraszti termelés nagyüzemesítésének, szocialista társadalmasításának főformája, főmódszere mind az elmélet, mind pedig a szocialista építés nemzeközi tapasztalata, továbbá a gyakorlat politikai, közgazdasági meggondolásai alapján a szövetkezés. Az új termelési rendszerre történő áttérés a dolgozó parasztság számára is viszonylag e módon a legegyszerűbb és legkönnyebb." 1 2 Már ekkor, a termelőszövetkezeti mozgalom kezdeti szakaszán egyre több dolgozó parasztban tudatosult az, hogy a szövetkezés a fejlődés egyedüli útja, mert ez áll összhangban az általános gazdasági és társadalmi fejlődéssel. Erdei Ferenc ezt úgy fogalmazta meg, hogy „határozottan felismerhetjük a jelenkori agrárfejlődésnek azt a tendenciáját, hogy a termelőerők jellegének történetileg bekövetkezett megváltozása elkerülhetetlenül és belátható időben maga után vonja a termelési viszonyok jellegének megfelelő átalakulását". 10 . Ezzel kapcsolatosan arra a kérdésre is válaszolt Erdei Ferenc, hogy fennmarad-e, illetőleg fennmaradhat-e az egyéni gazdaság, vagy 12 Dr. Garamvölgyi Károly: Mezőgazdaságunk szocialista átalakítása (Bp. 1965) 6. 13 Erdei: i. m. 346. 138
