Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 1. (Berettyóújfalu, 1976)

TÖRTÉNELEM - GESCHICHTE - Nyakas Miklós: A bihari részek református egyházi javainak összeírása 1809-ből

Nyakas Miklós A bihari részek református egyházi javainak összeírása 1809-böl Az alább közlendő összeírást a Tiszántúli Református Egyházkerület (superintendentia) rendeletére készítették az egyházkerülethez tartozó egyházmegyék, illetve parochiák. Az összeírás nyilvánvaló célja volt tájékozódni az egyes parochiák, illetve a refomátus iskolák felszereltsége, vagyoni állapota és jövedelmezősége felől. E nyilvánvalóan gyakorlati célból született összeírás számos becses történeti, kultúrtörténeti, művészettörténeti, néprajzi és nyelvészeti adalékot őrzött meg számunkra, olyan információkat, amelyeket esetleg más forrásból nem tudnánk, vagy csak hiányosan tudnánk rekonstruálni. Melyek az összeírásból levonható legfontosabb tanulságok? A templomok építése esetén világosan kiderül, hogy a templom és a torony építése általában két ütemben történt. A községek nagyobbik hányadában a templomokat a közelmúltban (az összeírás időpontjához viszonyítva) építették, vagy átépítették. E tény nyilvánvalóan összefüggésben állott II. József türelmi rendeletével. Lehetne magyarázni a tornyok későbbi építését azzal is, hogy azt eleinte a türelmi rendelet sem tette lehetővé, s ebben nyilvánvalóan sok igazság van. Az alapvető okot mégis abban látom, hogy községeink nem voltak anyagilag elég erősek a templom és a torony egyszerre történő felépítéséhez. Okány esetében világosan kiderül, hogy a szükséges pénzt építés közben teremtették elő. 1799től 1803-ig felhúzták a templom falát és a tetejét. Az építést 1809-ben folytatták a belső kiképzéssel és a torony építésével. A szükséges összeget a következő módon szerezték meg: a földesúrtól e célra kaptak két év időtartamra 15 köblös földet, ezen kívü szántóföldeket és kaszálókat árendáltak, s a jövedelmet a templom befejezésére fordították. Néhány esetben falusi templomainkon már feltűnnek a toronyórák is. Rendkívül érdekes a harangok leírása, ezeket nagyrészt a XVIII. század folyamán készíttették, rendszerint budai harangöntő mesterekkel. Egészen archaikus templom képe tárul elénk Körösszakái esetében, jól lehet a templom maga egészen új építmény. Ennek ellenére a fából, sárból épült nádtetős, sövénykerítéses templom és a fából készült torony az elmúlt század alföldi építészeti hagyományainak továbbélését jelenti. Ugyancsak sok tanulsággal szolgálhat a parochiák felszerelésének vizsgálata, a templomi kegytárgyak szemrevétele. Ez utóbbiak részletes elemzése számos történeti, művelődéstörténeti és művészettörténeti adalékot nyújthat. Feltűnő a textíliák nagy száma, s aligha tévedünk, ha úgy véljük, hogy ezek egy része háziipari termék volt. A kálvinista vallásosságra jellemzően szép számmal találhatunk egyének által ajándékozott tárgyakat, részint textíliákat, i észint kannákat, tányérokat stb. E tárgyak olykor fontos helytörténeti forrásértékkel is rendelkeznek; Zsáka esetében például megtudjuk azt, hogy a zsákai vár porkolábja, Garabuczi Mátyás, és a vár egyik tizedese. Török Gáspár 105