Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 1. (Berettyóújfalu, 1976)

TÖRTÉNELEM - GESCHICHTE - Nyakas Miklós: A bihari részek református egyházi javainak összeírása 1809-ből

a helybeli református egyház számára 1636-ban egy ezüst tányért ajándékozott. Annál is inkább becses ez az adalék, mert a zsákai vár történetéről mindmáig rendkívül keveset tudunk. E község esetében egyébként a templomi tárgyaknak rendkívül szép felsorolását kapjuk. Ugyancsak becses forrás a parochiák leírása. Világosan kell látnunk azt, hogy e korban a falusi prédikátorok egyben gazdálkodtak is. Ha úgy tetszik, a parochiákat felfoghatjuk úgy is, mint jómódú paraszti portákat. Általában mindenütt ott láthatjuk a granáriumot (magtárat), néhol a templomtoronyban, vagy a régi templom ,,portikussá"-ban (Ártánd), de inkább a parochia udvarán. Megtaláljuk az istállókat - rendszerint földből vert, vagy vályogfalú, nádtetős épületek - a pincéket, a különféle ólakat és az elmaradhatatlan kertet. Megtudjuk azt is, hogy a prédikátor milyen területet használhat a határban. A terület nagysága községeként változó, abban viszont megegyeznek, hogy kivételek nélkül dézsma- és adómentesek. A határbeli tartozékok leírása szintén sok tanulságot rejteget. Mindenekelőtt kiderül a falu határhasználata! Falvaink kivétel nélkül két vagy három nyomásban gazdálkodnak, némi meglepetést jelent a kétnyomásos falvak viszonylag nagy száma. Becsesek a felbukkanó határnevek is (pl. Zscmbokos, Árokszeg, Büdösér Bojt esetében). A kor református tanítási gyakorlatának megfelelően falvainkban legalább két iskolával találkozunk - a fiú és a leány iskolával. Nagyobb helyeken felbukkan az ún. ,,praeceptorális ház" is, amely a segédtanító iskolája volt s gyakorlatilag a fiúk második iskoláját jelentette. Az iskolák általában vertfalú vagy vályogfalú nádtetős épületek voltak sok esetben kőből rakott kéménnyel. Rendszerint három helyiségből állottak; egy szobából és konyhából - ahol a tanító lakott - és a ,,classisból", ahol a gyermekek tanulhattak. Néhol megadiák a tanterem berendezését is, így Zsadányban a fiúk iskolájában van például három hosszú tölgyfa asztal a megfelelő székekkel. Az iskolákhoz szintén megfelelő határbeli tartozékok járultak, a fiúkéhoz több, a lányokéhoz kevesebb, de mindkettő lényegesen kisebb volt, mint a parochia földje. E földeket természetesen a tanítók használták. A forráspublikációt illetően a következő megjegyzéseim vannak. A szöveget általában betűhíven tettem közé, kivételt jelentett a nyilvánvaló elírás, az értelemzavaró ékezethiány vagy felesleg. Elhagytam a bevezető fejszöveget, amely semmitmondó és csak a terjedelmet növelte volna. Ez alól csak egyetlen esetben tettem kivételt Kornádi esetében, ugyanis itt a község magát „Hajdú Komádinak" nevezi. Félreérthetetlen jele ez a bihari volt hajdútelepek hajdútudatának továbbéléséhez, s szoros összefüggésben áll a hajdúszabadság visszaszerzésére indított nagy pörrel. Az összeírások bekötve megtalálhatók a Tiszántúli Református Egyházkerület Levéltárában. Sajnos e fontos dokumentumokat a beküldés után nem köthették be rögtön, ugyanis egész sor bihari község összeírása hiányzik. Ezek nyilván elkallódtak! A kötetben található összeírások egyébként felölelik az egész történeti Bihar vármegyét, válogatásunk alapvető szempontja az volt, hogy Magyarország mai területére eső községeket mutassuk be. 106