Almási Tibor: A Győri Képző- és Iparművészeti Társulat 1919-1944 (Győr, 1999)

1. Történeti visszapillantás

amikor a nagyipari termelés meghonosodásával növekszik ugyan Győr az ország gazdasági vérkeringésében betöltött szerepe, ám ezzel párhuzamosan, éppen a módos polgárság megállapodott "kultúr-igényessége" értsd igénytelensége -, a városba beköltöző hatalmas munkás-tömeg alacsony műveltségi színvonala, és nem utolsósorban az intézményesített kultúrpolitika terén tapasztalható hiányosságok miatt, elindul az a folyamat, amelynek negatív utóhatásai egészen napjainkig kísértenek. Olyan körülmények között, amikor a városi hivatalos kulturális vezetés nem tud felnőni hivatása magaslatára, különös fontosságot nyernek az egyéni és csoportos kezdeményezések, amelyek időlegesen és lehetőségeik határán belül, felvállalják a város szellemi szférája egy-egy szűk szegmentumának /irodalom, zene, képzőművészet/ patronálását. Jellemző ebből a szempontból az, hogy az 1918-32 közötti statisztikai adatok tanúsága szerint, csupán Győrben 109 különféle egyesület működik. Igaz, ezek nagy része /29/ szakmai, érdekképviseleti, illetve sport /31/ egyesületek, de akad köztük három művészeti és kilenc kulturális szerveződés is.

2 Nemescélú kezdeményezésekben, a jobbítás szükségszerűségének felismeréséből fakadó lelkes felbuzdulásban Győrben nem is volt hiány soha. Az alapvető gond az egyesületek tevékenységével kapcsolatban az, hogy túlnyomó részük nem tudja megvalósítani azokat a programokat, amelyeket célul tűznek maguk elé, így erőfeszítéseik gyakran megrekednek a jószándék szintjén. Győr és a képzőművészet. Ami pedig a város képzőművészetét illeti, a múlt század elejétől egészen századunk első évtizedéig e területen tapasztalható a legnagyobb lemaradás. Győrnek ebben az időszakban nincsenek számottevő, meghatározó egyéniségű alkotói, és néhány kisebb jelentőségű kiállítástól eltekintve, képzőművészeti bemutatókról, tárlatokról alig-alig emlékezhetünk meg. A látványos barokk felvirágzás után, fokozatosan ugyan, de a győri képzőművészet visszasüllyed a középszerűség nívójára. Az okok, amelyek ehhez az áldatlan állapothoz vezetnek, rendkívül szerteágazóak. A már említett, a helyi sajátosságokból levezethető problémákon kívül, ami leküzdhetetlen gátat emel a felemelkedés útjába, az a minden téren érvényesülő túlzott centralizáció. Budapest nemcsak az ország legelső politikai, gazdasági központja, de itt működnek a felsőfokú művészeti intézmények, itt él és alkot a magyar képzőművészek derékhada, és itt zajlanak a nagyszabású hazai és nemzetközi kiállítási események is. A vidéknek - kevés kivételtől eltekintve - maradnak a középszerű alkotók, akik jóhiszeműen ugyan, de rányomják bélyegüket egy-egy kisebb város képzőművészeti életére és negatív irányba formálják, alakítják még a művészet iránt fogékonyságot mutató szűk réteg ízlését is. "Mindenki megegyezik abban - olvashatjuk a Győri Hírlap 1902. január 12-i számában-, 6