Almási Tibor: A Győri Képző- és Iparművészeti Társulat 1919-1944 (Győr, 1999)

1. Történeti visszapillantás

hogy közönségünk műérzéke még teljesen fejletlen, vagy, hog^ műérzékről annak igazi, nemesebb értelmében egyáltalán szó sem lehet..." A rövid, ténymegállapító írás születésének, közlésének éve figyelemreméltó, hiszen a győri sajtóban ezidőtől szaporodnak meg azok a publikációk, amelyek ismét a figyelem homlokterébe próbálják hozni a közművelődés fontosságát, és ennek keretében a képzőművészetnek az ízlésnevelésben betöltött szerepét. Ebbe a megújuló "propaganda hadjáratba" illeszkednek bele azok a tárlatok is, amelyekre -helyi művészek hiányábanországos alkotóközösségek bevonásával kerül sor. Ilyen eseményszámba menő rendezvények az 1902-es évben az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat és az 1907, illetve 1911-ben a Nemzeti Szalon szervezte sikeres győri bemutatkozások. E kiállításoknak távolba mutató érdeme az, hogy kétségbevonhatatlan bizonyságot szolgáltatnak arra, hogy Győrben igény van az ilyenfajta kezdeményezésekre és ugyanakkor erkölcsi ösztönző erőt adnak további munkájukhoz azoknak, akik töretlen hittel dolgoznak a város kulturális felvirágoztatásáért. 7