Almási Tibor: Egy ember, egy gyűjtemény (Győr, 1998)

A gyűjtemény

nyos templommal, földszintes kicsi házakkal, emberekkel és fényözönben megjelenő angyallal, az előbbin az önarckép hátteréül szolgáló részletek - mint ahogy a festő alakja is - többé-kevésbé szabályos sárga, vörös és kék geometrikus alakzatokra egyszerűsödnek, amelyeket a kompozíciót behatároló hatszög fog egybe. A művön az arc jellegzetes vonásai feloldódnak, eltűnnek és marad helyettük, mint élmény és látvány, a forma kisugárzó ereje. A kisméretű festmény tengelyén két stilizált angyal "lóg" ki az egységes kompozícióból, amelyek a festmény mondanivalójával összhangban a múltat, az örök jelent, a sorsot jelképezik. * Az első világháború lezajlása után Magyarország romokban hevert. Területének jó részét elveszítette, a társadalomra pedig nyomasztó súlyként nehezedtek a vesztes háború következményei. Ilyen körülmények között nem véletlen, hogy a művészeti életben is felütötték fejüket azok a kísérletek, amelyek a képzőművészet sajátos eszközeivel bírálták a fennálló rend fonákságait és arra vállalkoztak, hogy megrázóan hű képet nyújtsanak a szociális ranglétra legalján tengődök életéről. Derkovits Gyula, aki e társadalmi érzékenységű festészet kiemelkedő alakja volt, saját sorsán keresztül tapasztalta meg a nincstelenséget, a testet-lelket nyomorító szegénységet. Festészetének, grafikai munkásságának témáit nagyrészt a nyomorúságos körülmények között senyvedők életéből merítette, és ezt hol fokozott drámai, hol pedig a sorsazonosulás szellemében lírai hangvételben tárta a közönség elé. A 30-as évek elején Derkovits számos olyan kompozíciót álmodott meg, amelyeken a hangsúly nem a társadalmi vonatkozásokra, hanem az ember építő munkájának bemutatására esett /Hídépítők, Építők, Asztalos, Építőmunkások stb./. Az értékteremtésnek ez az apologetikája jelenik meg az 1932-es - sorozatos rajztanulmányok nyomán - két olaj változatban is megfestett Téglahordó-n.