Almási Tibor: Egy ember, egy gyűjtemény (Győr, 1998)

A gyűjtemény

A magyar képzőművészetben haladó hagyományt teremtő MA felkarolta és magá­hoz vonzotta azokat az alkotókat is, akik bár nem azonosultak programjával, de Kassák megítélése szerint különös színfoltot képvi­seltek a szellemi élet palettáján, és tevékeny­ségükkel perspektívát nyitottak az európai kulturális vérkeringésbe való bekerüléshez. Tihanyi Lajost, a később Párizsban lete­lepedett alkotót, a Patkó Imre gyűjteményben egyetlen mű, a 10-es évek végén született szén­rajzról készült Önarckép litográfia képviseli. Tihanyi a NYOLCAK művészcsoport fel­bomlása után, az első világháború idején került baráti kapcsolatba Kassák Lajossal, aki a MA útrabocsátását követően megrendezte első önálló tárlatát és közölte rajzait, portréit. Bortnyik Sándor: Menetelők, 1921 Mélyreható emberismeretről tanúbi­zonyságot téve, portréin Tihanyi az ábrázolt arc egészéből kiemel néhány részletet, mégpedig azokat, amelyek leginkább hordozzák a személyiség alapvető vonásait, majd ezeket már-már karikaturisztikus eszközökkel felnagyítja azzal a nemtitkolt szándékkal, hogy nyomatékot, hangsúlyosságot nyer­jenek az összkép kialakulásában. Ilyen elemek az Önarcképen a nagy fül, vastag ajkak, felhúzott cikcakkos vonalú szemöldökök, a szabálytalan, dudorszerű orr. Gulácsy Lajos a hazai képzőművészet talányos, eredeti egyénisége, rövid másfél évtized alatt kivételes életművet hagyott hátra. Bár Gulácsy misztikus, dekoratív festményei távol álltak az aktivisták agitatív művészetszemléletétől, alkotásainak külön­legessége miatt a MA csoport tagjai mégis maguk közé tartozónak érezték, tekintették őt. Kassák vele készíttette el az 1914-ben

Next

/
Oldalképek
Tartalom