Almási Tibor: Egy ember, egy gyűjtemény (Győr, 1998)

A gyűjtemény

A magyar képzőművészetben haladó hagyományt teremtő MA felkarolta és magához vonzotta azokat az alkotókat is, akik bár nem azonosultak programjával, de Kassák megítélése szerint különös színfoltot képviseltek a szellemi élet palettáján, és tevékenységükkel perspektívát nyitottak az európai kulturális vérkeringésbe való bekerüléshez. Tihanyi Lajost, a később Párizsban letelepedett alkotót, a Patkó Imre gyűjteményben egyetlen mű, a 10-es évek végén született szénrajzról készült Önarckép litográfia képviseli. Tihanyi a NYOLCAK művészcsoport felbomlása után, az első világháború idején került baráti kapcsolatba Kassák Lajossal, aki a MA útrabocsátását követően megrendezte első önálló tárlatát és közölte rajzait, portréit. Bortnyik Sándor: Menetelők, 1921 Mélyreható emberismeretről tanúbizonyságot téve, portréin Tihanyi az ábrázolt arc egészéből kiemel néhány részletet, mégpedig azokat, amelyek leginkább hordozzák a személyiség alapvető vonásait, majd ezeket már-már karikaturisztikus eszközökkel felnagyítja azzal a nemtitkolt szándékkal, hogy nyomatékot, hangsúlyosságot nyerjenek az összkép kialakulásában. Ilyen elemek az Önarcképen a nagy fül, vastag ajkak, felhúzott cikcakkos vonalú szemöldökök, a szabálytalan, dudorszerű orr. Gulácsy Lajos a hazai képzőművészet talányos, eredeti egyénisége, rövid másfél évtized alatt kivételes életművet hagyott hátra. Bár Gulácsy misztikus, dekoratív festményei távol álltak az aktivisták agitatív művészetszemléletétől, alkotásainak különlegessége miatt a MA csoport tagjai mégis maguk közé tartozónak érezték, tekintették őt. Kassák vele készíttette el az 1914-ben