Almási Tibor: Egy ember, egy gyűjtemény (Győr, 1998)

A gyűjtemény

pregnánsabban a színek érzékkeltő erejét is latbavető Tájkép IIIban - már felsejlenek a későbbi nagy expresszionista kitörés csírái is. Mattis-Teutsch Jánoshoz hasonlóan, az ugyancsak Erdélyben, Marosvásárhelyen született Bortnyik Sándor korai művészetére is meghatározó befolyást gyakorolt az a kapcsolat, amelyet a MA-val és ennek munkatársaival tartott fenn, alakított ki. Azon túl, hogy Bortnyik első linómetszetei a folyóiratban láttak napvilágot, a Kassák körül gravitáló értelmiségi csoport - amely egy merőben új, szociális alapon álló művészet megteremtéséért indult harcba ösztönzőleg hatott alakuló művészeti- és világszemléletére is. Az új tartalmi követelmény szükségszerűen vetette fel a MA alkotói számára egy más dimenzióba helyezett, a hagyományokkal teljes egészében leszámoló megjelenési forma és eszköztár kimunkálásának igényét. Ennek az elvárásnak a szellemében Bortnyik alakjai folyamatosan leegyszerűsödtek és érdeklődése az emberi magatartásokról áttevődött a psziché mélyéből felszakadó érzések irányába. A művész 1919 januárjában, a MA VII. grafikai kiállításán mutatta be Újvári Erzsi prózaverseihez készült illusztrációit, melyek drámai erejű sorozat-képek tükrében idézik meg a világháború tárgyi-emberi-lelki pusztításait (Falu /., Falu II.) a hétköznapi lét tragédiáit {Áradás /.). Bortnyik Sándornak a 20-as évek - itthon és külföldön - a kísérletezésjegyében teltek. Kritikai élű, szellemes montázsokat (Montázs I., Montázs II.), könyvillusztrációkat, reklámgrafikai munkákat és nem utolsósorban kubisztikus és konstruktív ihletettségű {Kompozíció térben, Képarchitektúra, h- 1922, Papírnyomat /., Kovácsok) művek sokaságát alkotta. Ez utóbbiak közé tartozik az 1921-es Menetelők, melyben Bortnyik a gépi-mechanizmus által kiváltott feltartóztathatatlanul előre törő, személyiség nélküli torz hengerfigurák alakjában megjelenő - elembertelenedési folyamat profetikus előképét villantja fel.