G. Szende Katalin – Szabó Péter szerk.: A magyar iskola első évszázadai = Die Ersten Jahrhunderte des Schulwesens in Ungarn : 996-1526 (Győr, 1996)

TANULMÁNYOK - Gyulai Éva: Docta manu - placibilia opera (Művészeti nevelés a középkorban)

GYULAI ÉVA 1. KÉP János királyi festő budai sírköve (1371), Budapesti Történeti Múzeum (Bercsényi 1987, 86. alapján) 2. KÉP Aquila János önarcképe a mártonhelyi templom freskójáról (1383) (Dercsényi 1987, 87. alapján) meg: „(a címert) a nemes olasz festő, Desiderius tanult kézzel festette (nobilis Desiderii pictoris Itali docta manu depicta)".

5 Hogy mit tekintünk művészi produktumnak, s így művészi munkának a középkorban, a kortársak ítélete mellett főként a művészettörténet modern szempontjai határozzák meg. A kőfaragás-építészet, falfestészet, táblaképek és faszobrok művészete, miniatúra-festészet, hímzések művészete, ötvösremekek — mai szemmel művészeti produktumok. Ezek között vannak, melyeknek élvezete a középkorban kevesek kiváltsága volt, hiszen a könyvminiatürák csak a tulajdonosokhoz (possessorok) juthattak el, csupán a megrendelő elit láthatta ezeket a nem egyszer „névre szóló" műremekeket. így élvezetük közelebb áll a reneszánsszal kibontakozó újabb korok műélvezetéhez. Ellenben az oltárművészet: a táblaképek és faszobrok ill. a falfestészet alkotásai a templomokban a köznek szóltak, és az ötvöstárgyak a nemesi elit kincstárain túl, éppen kincsképző funkciójuk okán, eljuthattak gazdag polgárok, mezővárosiak otthonaiba is. A művészeti mesterségek központjai, hasonlóan a többi céhes és céhen kivüli kézműves mesterséghez, a műhelyek voltak. Ezek a műhelyek azonban éppen azért lehettek művészeti alkotó- és oktatási centrumok, mert kisugárzásukkal, hatásukkal, sajátos művészi ismertetőjegyek létrehozásával, jellemző stílus megteremtésével túlmutattak a kézműipari mesterségek központjain. A művészeti műhelyekben az egyéni munka, tehetség, elhivatottság sokkal nagyobb szerepet játszott, az alkotás jobban kötődött az individuumhoz, a „mesterhez", de a nem művészi mesterségekhez hasonlóan a művészeti mesterségek is az egyházon kívül szerveződtek, s ha úgy tekintünk rájuk, mint a művészi munka hagyományozásának intézményeire, az oktatás is világi jellegű volt bennük. 98