G. Szende Katalin – Szabó Péter szerk.: A magyar iskola első évszázadai = Die Ersten Jahrhunderte des Schulwesens in Ungarn : 996-1526 (Győr, 1996)

TANULMÁNYOK - Valter Ilona: Falusi és mezővárosi iskolák a középkorban

Valter Ilona Falusi és mezővárosi iskolák a középkorban kereszténység felvétele után megalakult bencés monostorok: a Szent Márton hegyi, bakonybéli, pécsváradi, zalavári stb. - lettek az első nevelőintézetei a magyar papságnak. A 11. század főpapjai jórészben innen kerültek ki. Mellettük munkálkodtak az egyszerű világi papok, akik mint főesperesek, megyéspapok, plébánosok, káplánok és oltárospapok szolgáltak. Az érseki és püspöki székhelyeken az egyházi szervezet és az istentisztelet sok papot követelt. Ezek nevelésére bizonyára mindegyik egyházmegye középpontjában mindjárt kezdetben alapítottak káptalani (székesegyházi) iskolát. Ezeken kívül gondoskodni kellett a falusi papság sorainak kiegészítéséről is. A káptalani iskola növendékeinek egy része oda került ugyan, de ez nem volt elég. Nem minden papnak készülő juthatott be a káptalani iskolába. A nagy távolság, az utak bizonytalansága a szegénység és a helyszűke is akadályai voltak a káptalani iskola egyetemleges látogatásának.

1 így azután az Árpád-korban a papnevelésnek egy sajátságos formája fejlődött ki. A középkori falusi papság jó része a plébános vezetése alatt nőtt fel. Ezek a plébánosok valósággal maguk neveltek maguknak segítséget, esetleg hivatali utódot. A papi pályára így előkészítettek teológiai műveltségének fokára elszórt adatok vannak. Már a Szent László korabeli esztergomi zsinat elrendelte, hogy tanulatlan embert ne szenteljenek pappá, vagy ha már felszentelték, akkor tanuljon, mert különben elmozdítják állásából. A papjelöltnek a püspök előtt vizsgáznia kellett, hogy tud-e olvasni, énekelni, jártas-e az alapvető ismeretekben. Az írás ismerete ekkor még nem volt szükséges.

2 A plébániai egyházaknál ilymódon állandó gyakorlattá lett a papnevelés. így keletkeztek a plébániák mellett a falvakban is az iskolák, és joggal feltételezhetjük, hogy a plébániai székhelyeken már az Árpád-korban is volt iskola. A kor egyházi viszonyai megerősítik ezt a feltevést. Ekkor még falun nem használtak orgonát a kántor gregorián éneket énekelt, de egyedül nem győzte, ezért énekes fiúkat adtak melléje segítségül. Ezeket is tanítani kellett. Ők alkották a falusi iskola magvát, de kívülük mások is látogatták az iskolát. A falusi iskolában — miként külföldön is — a Miatyánkot, Hiszekegyet, a vallás legfőbb tételeit, az éneket, olvasást és itt-ott az írást tanították. Az oktatást eleinte maga a plébános végezte, később a nála lévő papok egyikét bízta meg ezzel. Ez lett a scholasticus vagy rector scholae vagy magister scholae,

3 A falusi iskolákról a 13. századtól vannak okleveles adatok, és ezek az adatok a 14-16. században megszaporodnak. Békefi Rémig az ország különböző részein, egészen kis helyeken is talált falusi iskoláról szóló adatokat. Ezek alapján tényként állapítja meg, hogy a 14-15. században a falusi plébániai székhelyeken országszerte volt iskola.

4 Ezeknek a falusi iskoláknak művelődéstörténeti jelentőségét növeli az a tény, hogy nem minden itt tanuló növendékből lett pap, hanem egy részük viszszatért a világi életbe és olyanok is voltak, akik eleve csak a tudás megszerzéséért jártak iskolába. A 15. század második felétől kezdve kibővült a falusi plébániai iskolai oktatás és már a literátusműveltség számos elemét nyújtotta növendékeinek. Már más pályára is alkalmassá tette tanulóit, nemcsak a papi hivatásra. Fokozta ennek lehetőségét az is, hogy ugyanettől az időtől kezdve a falusi iskolákban is megjelent már a világi tanító, aki a plébánossal közösen oktatta a növendékeket, megosztva a tananyagot. A világi tanító jelenléte is erősíthette az itt folyó oktatás fokozottabb világi irányultságát.

5 Mezővárosi iskolák A magyar településeket a középkor végén jogi kategóriák alapján látszólag könnyen osztályozhatjuk: vannak városok, mezővárosok és falvak. Az első lakói polgároknak, a másik két csoporté viszont jobbágyoknak számítanak/' A magyar szakirodalom a mezőváros (oppidum) elnevezést általában gyűjtőfogalomként alkalmazza mindazokra a kiváltságos településekre, amelyek nem esnek a szabad királyi város fogalom alá, lakói jobbágyok, nincsenek fallal körülvéve és lényegében földesúri kézen vannak.

7 A mezőváros (szó szerinti jelentésében: nem erődített város) nem magyarországi specialitás. Hasonló, nem mindig erődített, a valódi városnál alacsonyabb jogállású települések másutt is előfordulnak Európában, így pl. a fogalom megfelel a bajor-osztrák Marktnak." A mezővárosi kategória Magyarországon sem egységes. Nemcsak különböző jogállású, hanem különböző gazdasági helyzetű települések tartoztak ide: a népes, jelentős kézműves lakossággal rendelkező, városfunkciót ellátó településektől a privilegizált, de 61