G. Szende Katalin – Szabó Péter szerk.: A magyar iskola első évszázadai = Die Ersten Jahrhunderte des Schulwesens in Ungarn : 996-1526 (Győr, 1996)

TANULMÁNYOK - Mészáros István: Hat évszázad iskolái a Kárpát-medencében

Városi közművelődést szervező tevékenységének egy további vonatkozására érdemes felfigyelni. Számos más városunkban történt úgy, ahogyan Sopronban. Itt évente kétszer került sor templomi vagy szabadtéri színdarab bemutatására: a húsvét előtti héten, amikor Krisztus szenvedéstörténetét — a passiót — elevenítették meg, illetőleg Űrnapján (vagyis a pünkösd-vasárnapot követő második csütörtökön). Számos adatunk van ezekre vonatkozóan. 1412-ben például Grünspeck Szigfrid panasszal fordult a városi tanácshoz: egyik polgártársa, István vámos nem akarja visszaadni neki a páncélját, melyet a passiójáték előadására kölcsönzött neki. E színjátékok megszervezője és betanítója Sopronban is, más városokban is az iskolarektor volt, aki a szereplőket a polgárok közül, a céhek alkalmas tagjaiból, illetőleg az iskola kisebb-nagyobb diákjaiból válogatta ki. Egy-egy színdarab jól sikerült előadása nagy hatást tudott kiváltani a szereplőkben is, s az egész lakosságban is, hiszen ilyenkor mindenki, a város apraja-nagyja ott szorongott a nézőtéren. A városi-plébániai iskolában szerzett elemi készségek birtokában kezdték meg tehát az inasfiúk szakmai tanulmányaikat a céhekben, s azt befejezve a város tisztes, megbecsült iparos-polgáraivá váltak a 14—16. században. De ugyanitt számos helyi polgárfiú további tanulmányokat is végzett, s latinos műveltséget szerezve lett városi tisztviselő, vagy másfajta feladatokat ellátó városi polgári értelmiségi. Jelentős művelődési szerepe volt tehát a városiplébániai iskolának e századok hazai városainak életében, a kézművesek-iparosok, a kereskedők és tisztviselők képzésében, mind szakmai felkészítésük, mind pedig általános műveltségük gyarapítása terén. „Universitas litterarum" A középkori pécsi egyetem épületének maradványai közül a közelmúltban szépen faragott kőcimer került elő: a pécsi egyetem címere. Itt nyílt meg ugyanis Nagy Lajos király idejében, Vilmos pécsi püspök szorgalmazására az első magyarországi egyetem 1367-ben. Bölcseleti, jogi és orvosi fakultással szervezték. Ekkortájt, a 14. század közepén a hazánkkal szomszédos országokban egymás után alakultak meg az egyetemek, a nyugat-európai 12-13- századi első nagy egyetemalapítási hullámot követően. 1348-ban a prágai, 1364-ben a krakkói, 1365-ben a bécsi egyetem kezdte meg működését. Már létük első évtizedeiben — s a további századok során is — sok magyar diák tanult falaik között. Középkori magyarországi egyetemeink azonban alighanem rossz csillagállás jegyében létesültek: hamar elenyészett a pécsi egyetem, de ugyancsak rövid életű volt a Zsigmond király által alapított óbudai egyetem is. Ez 1395-ben nyitotta meg kapuit. Kancellárja az óbudai káptalan prépostja volt. Kiépült a HAT ÉVSZÁZAD ISKOLÁI A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN bölcseleti, a jogi, az orvosi és a teológiai kar, szoros kapcsolatot tartva a bécsi egyetemmel: bölcselet-fakultásán bécsi magiszterek is tanítottak, viszont óbudai tanárokról tudunk, akik a bécsi egyetemen adtak elő. 1414-ben az óbudai egyetem mind a négy kara képviseltette magát a konstanzi zsinaton. Az erről szóló híradás megörökítette az óbudai egyetem címerét is: egyik mezőjében hármas halmon kettős kereszt, másikban könyvet tartó kéz. 1414 után azonban már semmi hírünk nincs az óbudai egyetemről. Ezekben az évszázadokban változatlanul tartott a magyar ifjak külföldi egyetemjárása, amely már elég korán elkezdődött. A 12. századtól kezdve százával forgolódtak magyar diákok a híresebb nyugateurópai egyetemeken. A feudális magyar államszervezet, hivatalrendszer és közigazgatás sok magas képzettségű szakembert kívánt ezekben az időkben is. Az előkelőbb diákok főként a jogi képesítés megszerzéséért igyekeztek, a szegényebbek megelégedtek a bölcselet-fakultás tanulmányaival. A 14—16. században a nyugat-európai egyetemek katedrái körül kavargó tarka diáknép magyarjai között sokan voltak egyházi javadalmakat élvező klerikusok, illetőleg a klerikus pályára készülő fiatalok, de egyre több már közöttük a világi ifjú, akik felnőtt korukban világi hivatásokban kívánnak működni, s erre igyekeznek felkészülni tanulmányaikkal. Nemesi származású kevés volt köztük. Hazatérve azután származásuknak és szerzett tanultságuknak megfelelő posztokon hasznosították a hazai iskolákban és a külföldi egyetemen szerzett tudományukat. Világi értelmiségi rétegünk jelentős mértékben erősödött általuk. „Studia humanitatis" A Kárpát-medencei iskolatörténet jelentős szakasza a 15—16. század. Oktatási-nevelési intézményeinkben már erőteljesen jelen van a világi elem: a világi tananyag, a világi pedagógus, a világi diák. S számos iskolánk vált ekkor a humanizmus földközpontú eszmerendszerének fókuszává, a humanista tanulmányok — studia humanitatis — otthonává. A 15. század folyamán több olyan pedagógiai útmutató jelent meg a nyugat-európai országokban, amelyeket a humanista nevelés szellemisége járt át, néhány közülük kapcsolatban állt a magyar nevelésüggyel is. Egy neves itáliai humanista 1404-ben tette közzé „De ingenuis moribus et liberalibus studiis adolescentiae libellus" (Könyvecske az ifjak nemes erkölcsi magatartásáról és szabad emberhez illő tanulmányairól) címmel, amely később nagy népszerűségre tett szert. Benne az antik klasszikus szerzők műveinek intenzív tanulmányozását, az általuk ábrázolt hősök erkölcsi nagyságának követését ajánlotta, ugyanakkor a nevelésben fontosnak tartva a derűs, vidám légkört, a baráti társaságot, a természet szere27