G. Szende Katalin – Szabó Péter szerk.: A magyar iskola első évszázadai = Die Ersten Jahrhunderte des Schulwesens in Ungarn : 996-1526 (Győr, 1996)

TANULMÁNYOK - Mészáros István: Hat évszázad iskolái a Kárpát-medencében

MÉSZÁROS ISTVÁN tétét. Szerzője, Pier Paolo Vergerio, korábban a padovai egyetem tanára, 1418-tól Budán, Zsigmond király udvarában élt haláláig, 1444-ig. Könyvének gondolatait nyilván itt is ismerték és érvényesítették a magyar nemesifjak nevelésében. A humanista nevelési ideált fejtette ki egy másik nagyhírű humanista, Enea Silvio Piccolomini, aki 1450-ben egy neveléstant állított össze „Tractatus de liberorum educatione" (Tanulmány a gyermekek neveléséről) címmel a kiskorú trónvárományos, a későbbi V. László magyar és cseh király nevelője használatára. Egyik fontos szempontja: okos beosztással éljen az ifjú, ügyeljen a tanulás és a játék, a tevékenység és a pihenés helyes arányaira. „Helyeslem, sőt dicsérem — írta —, ha a veled egykorú gyermekekkel labdázol, ott van a karika és más, gyermekekhez illő játék is. Nevelődnek meg kell engednie számodra, hogy a tanulásban időnként szünetet tarts és szórakozásokkal jókedvedet éleszd." 1492-ben jelent meg egy itáliai nemesúr, Jacopo da Porzia könyve a nemesifjak neveléséről „De generosa liberorum educatione" címmel. Ami feltűnő: a szerző a mi Mátyás királyunkat állítja a világi élethivatást választó nemesifjak elé eszményként, lelkes, magasztaló szavakat írva róla. (Más forrásokból tudjuk: nemcsak magyar, hanem itáliai ifjak is tartózkodtak Mátyás udvarában „tanulmányi" céllal.) Ezekből és más korabeli művekből teljes tartalmában tűnik elő az új nevelési eszmény a humanizmus elvei alapján. Ez az új pedagógiai ideál hazánkban is érvényesült. A magyar humanizmus egyik legnagyobb alakja volt Vitéz János, korábban a Hunyadi-ifjak nevelője, majd váradi püspök, később esztergomi érsek és kancellár. Váradi és esztergomi udvara kiemelkedő humanista központ, állandó és közvetlen kapcsolatban Itália humanistáival. Kortársa, Vespasiano da Bisticci firenzei humanista írta róla: „Ifjakat küldött Itáliába, hogy költségén ott tanuljanak; ellátta őket könyvekkel és pénzzel, és mindazzal, amire szükségük volt. És nem csupán azt akarta, hogy a latin irodalomban legyenek járatosak, hanem hogy a görögöt is tanulmányozzák..." Ő küldte unokaöccsét, Janus Pannoniust humanista tanulmányokra Ferrarába. Az ifjú költő Váradtól búcsúzó szép elégiájában érdekesen fonódik egyben a könyvek, a könyvtár szeretete, az ókori klasszikusok iránti rajongás, és a hazai hagyományban mélyen gyökerező lovagi eszménykép, Szent László király kultusza. Hazája érdeke, humanista becsvágya vezette Vitéz Jánost a pozsonyi egyetem megalapításában. Mátyás király kérésére a pápa 1465. május 19-i kelettel állította ki engedélyező bulláját. A tanítás 1467ben indul meg, mind a négy fakultáson. Az érsek neves tanárok szerződtetéséről gondoskodott. Többek között megnyerte az egyetem professzorául a híres német csillagász-matematikust, Johannes Regiomontanust, aki 1467-től Esztergomban élt. Itt írta s pártfogójának ajánlotta az égitestek mozgását helyi mérések alapján tárgyaló könyvét. De nem volt hoszszú életű az Universistas Istropolitana. A királlyal öszszeesküvésbe került Vitéz János 1472 nyarán meghalt, s az egyetem megszűnt. Jelei vannak, hogy a humanista szellem számos székesegyházi iskolánkban érvénzesült a 15. század második felében, s a 16. század elején (például Nagyváradon, Pécsett, Egerben, Gyulafehérváron, Esztergomban): humanista gondolkodású tanárok az antik klasszikus szerzők műveit tananyagként tanították, s a filozófia oktatását is kezdték átjárni a humanizmus új felismerései. Tudunk arról, hogy Itáliából jött professzorok is oktattak ezekben az évtizedekben hazai székesegyházi iskolák katedráin. Mindegyik városunkban működött ekkor már városi-plébániai iskola. Számos helyen ez magas színvonalú volt, ezt jelzi például a Szalkai-kódex, amely a sárospataki városi-plébániai iskola 1489- és 1490. évi tananyagát őrizte meg. Ekkortájt, a 15. század végén indult meg jelesebb városi-plébániai iskoláink átfejlődése humanista iskolákká: nálunk is — akárcsak Nyugat-Európában — ekkor született meg a humanista („humán") gimnázium mint új iskolatípus. Tananyagának középpontjában az ókori klasszikus szerzők művei álltak, s a belőlük forrásozó erkölcsi elvek alkották a nevelés alapját is, mindez egy új szemléletű „devotio moderna" — „korszerű vallásosság" — közegében. A 15—16. század fordulója körüli évtizedek legkiemelkedőbb városi humanista iskolája, „humán" gimnáziuma a budai Nagyboldogasszony-templom (a mai Mátyás-templom) iskolája volt. E budavári Boldogasszony-iskola (Schola Beatae Mariae Virginis) vezetői, akiket 1480-tól kezdve Mohácsig ismerünk, mind mély humanista műveltségű, tudós férfiak, akik szoros kapcsolatban álltak a budai királyi udvar humanistáival, s a bécsi egyetem humanista professzoraival. Ekkor került először tömegesen az iskolások kezébe a nyomtatott tankönyv: a budai könyvkiadók 1507—1523 között több latin nyelvű iskoláskönyvet hoztak forgalomba, különböző szerzőktől. A 15—16. század fordulója előtti évtizedekben az ország területén — szerte a Kárpát-medencében — számos humanista szellemű, illetőleg hagymányos jellegű oktatási-nevelési intézmény működött, regiójukban szertesugárzó hatással. Jelentősebb székesegyházi iskolák voltak (itt világi pályákra készülő világi ifjak is tanultak) Esztergomban, Győrben, Nyitrán, Veszprémben, Pécsett, Egerben, Nagyváradon, Gyulafehérváron, káptalani iskola Pozsonyban, Székesfehérváron. A városi plébániai iskolák közül a legkiemelkedőbbek voltak az ország középső részén: Budán, Pesten; a Dunántúlon Sopronban, Pápán; a 28