G. Szende Katalin – Szabó Péter szerk.: A magyar iskola első évszázadai = Die Ersten Jahrhunderte des Schulwesens in Ungarn : 996-1526 (Győr, 1996)
TANULMÁNYOK - Mészáros István: Hat évszázad iskolái a Kárpát-medencében
liség terén tudták később jól felhasználni. Ez az esztergomi retorika az ókori Rhetorica ad Herennium című mű nyomán készült, amely Cornificiusnak, Cicero kortársának munkája. Ez antik szerzőnek — hazánkban fellelhető — legkorábban lejegyzett szövege. Fontos tantárgy volt a középkori székesegyházi iskolában a computus. Esztergomi jegyzetünk befejező része erről tárgyal. Megtanulása után a klerikusok kiszámíthatták — csillagászati táblázatok segítségével — a húsvét és a többi ünnep idejét, a törvényszerű csillagászati jelenségeket (például a Hold különféle fényváltozásait, a Nap- és Holdfogyatkozásokat, a csillagképek helyzetét, a bolygóállásokat és más hasonlókat); járatosak lettek az oklevelek eléggé bonyolult keltezésében, a történelmi adatokkal való bánásmóddal. Ennek előfeltétele volt, hogy a computus-könyvekben feltüntetett csillagászati számításokat a diákok önállóan el tudják végezni. Ehhez alapvető matematikai és geometriai tudás is kellett. E komputusz-fejezet érdekessége: a tananyag nagyobb részét verses formában tartalmazza. A középkori didaktikai elv érvényesülése ez: így könynyebb megtanulni és emlékezetbe vésni a szabályokat, képleteket. E versek megértés nélküli „beszajkózása" természetesen egyetlen középkori diákot sem tehetett komputistává. Feltétlenül szükséges volt, hogy a tanultakat megértse és helyesen alkalmazza a műveletek megoldásában, a táblázatok segítségével végzett számításokban. A szerző külöféle versformákat alkalmazott a szöveg feldolgozásában. A korabeli francia költészetből ismert rímes sorokból álló strófák élénk zeneisége nemcsak a növendékek verstani ismereteit gyarapította, de ráhangolta őket az ekkor újként jelentkező rímes-hangsúlyos költészetre is, amellyel a liturgia keretei között is találkozhattak. A székesegyházi iskola oktatója Európaszerte a kellő javadalommal ellátott vezetőtanár volt. Névszerint is számosat ismerünk közülük a hazai székesegyházi iskolákból. De egy másik tanerő is működött ezekben az iskolákban: az énektanár. Javadalmát éppen úgy pontosan előírták, mint tanítási feladatait: vezetése alatt látták el a székesegyházi iskola diákjai hétköznapokon, vasárnapokon, s az ünnepeken a székesegyház szertartásainak énekes szolgálatát. A 12. század első felében készült a Codex Albensis. Vaskos nagy kötet ez, melyből a székesfehérvári bazilikában a káptalani iskola növendékei nap mint nap végigénekelték a szertartásokat. A kódex nemcsak a liturgikus szövegeket közli, de a szövegek fölött speciális jelekkel emlékezteti az énekeseket a már ismert, előzőleg hallás után megtanult dallamra. Ugyanígy voltak részesei a zsolozsma és a szentmise liturgiájának a többi székesegyházi iskola növendékei is. HAT ÉVSZÁZAD ISKOLÁI A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN Székesegyházi iskoláink legtöbbje a 14. században már szilárd szervezettségüké vált. Ránk maradt 1334-ből a zágrábi, 1374-ből a nagyváradi székesegyházi iskola belső viszonyainak leírása, 1397-ből pedig az esztergomi felügyeleti látogatás jegyzőkönyve, amely az iskolát is ismerteti. Lényeges különbség nem volt közöttük, ilyen lehetett a többi székesegyházi iskola belső élete másutt is hazánkban, illetőleg Európa más tájain. Az iskola növendékei több csoportra, tagozatra oszlottak. A vezetőtanár (sublector) a középső tagozat növendékeinek minden reggel előadást tartott a latin nyelvtudományból, majd grammatikai gyakorlataikat vezette. Ugyanebben a tagozatban a haladottabbak csoportja számára a logikát magyarázta, bizonyára retorikai vonatkozásaival együtt. A délutáni foglalkozás a kezdő fiúké volt: a latin nyelvtan elemeivel ismertették meg őket. Érdekes e szabályzatok álláspontja az ókori klasszikus költők műveivel kapcsolatban: azt hangsúlyozzák, hogy az iskolai oktatás imént részletezett tananyaga megfelelőképpen felkészít megértésükre. A harmadik tagozat nagydiákjaira vonatkozólag ez az előírás: egyéni érdeklődésük és tehetségük szerint filozófiai műveket tanulmányozzon velük, vagy „más tudományokéba vezesse be őket a vezetőtanár vagy külső előadó. A „philosophia" iskolai oktatása a középkorban, de később is, egészen a 18. századig az etika-fizika-metafizika tudományköreit foglalta magában. Ezen belül a „fizika" is mást jelentett, mint ma: az anyagi világra vonatkozó ismeretek együttese volt ez, a későbbi önállósult természettudományok még tagolatlan összessége. Székesegyházi iskoláink többségében minden bizonnyal oktatták a „fizikát", mégpedig az arisztotelészi fizikát, skolasztikus értelmezésben. Számtalan Arisztotelész-kódexet őriznek ma is könyvtáraink ebből a korból, Aquinói Tamás és más, skolasztikus középkori filozófusok kommentárjaival kísérve az ókori bölcs szövegeit. Túl a tananyagon, az 1397-i esztergomi felügyeleti látogatás jegyzőkönyve néhány további érdekes részlettel szolgál. A növendékek egy része itt is az iskolaépületben lakott, akárcsak más európai városokban, s az esztergomi jegyzőkönyv néhány rájuk vonatkozó szabálypontot is közölt. Ez az első hazai, írásban ránk maradt „iskolatörvény", amely azonban kétségtelelnül jóval korábbi 1397-nél. Szakkifejezéseinek használatából ugyanis az derül ki, hogy ez az esztergomi iskolaszabályzat még a 12. században keletkezett. Eszerint a diákok legelső kötelessége: az iskola vezetőjét tartoznak „feljebbvalójukul és elöljárójukul elismerni". Az egyik szabály szerint az a diák, aki eltávozva az iskolából az esti besötétedés után egy órával kimarad, büntetést kap. Segédtanítókról is szól a szabályzat, a középkori általános európai szokás szerint. A rátermettebb 23