G. Szende Katalin – Szabó Péter szerk.: A magyar iskola első évszázadai = Die Ersten Jahrhunderte des Schulwesens in Ungarn : 996-1526 (Győr, 1996)
TÁRGYKATALÓGUS - Kolostori iskolák
KOLOSTORI ISKOLÁK Alltagsleben und Sachkultur ungarischer Benediktinerklöster des Spätmittelalters. Klösterliche Sachkultur des Spätmittelalters. Internationaler Kongress, Krems an der Donau 18. bis 21. September 1978. Österreichische Akademie der Wissenschaften. Philosophisch-Historische Klasse. Sitzungsberichte, 367. Band. Wien 1980. p. 195-215.; Kódexek 1985. 168-130., 197. tétel, XCVI. tábla. Magyar Országos Levéltár, Dl 21890/1-2. E.G. 36 Gyertyatartó Kerzenbehälter 16. sz., ismeretlen származású bronz m.: 16 cm Felső része hengeres tartó, három vízszintes bordával. Középen az öntött nyele barázdált. Alul több sorban tagolva, magas kúpalakú talpon áll, melynek pereme töredezett. A gótikus típus későbbi, magasított változata. közöletlen Magyar Nemzeti Múzeum, Középkori Osztály, 1. sz.: 1885.61. K.J. A KOLDULÓRENDEK ALAP- ÉS KÖZÉPFOKÚ ISKOLÁI A koldulórendeket (domonkosok, ferencesek, ágostonos remeték, karmeliták) a 13• században karolta fel az egyházpolitika az addigi egyházi hierarchia elleni támadások ellensúlyozására és leve-zetésére. Céljuk a tömegek közvetlen befolyásolása volt, részben a személyes életpéldán, de még inkább a prédikációkon keresztül. Ezért oktatásuk középpontjában a müveit, vitatkozásban, szónoklásban, az ellenfelek értelmi lehengerlésében jártas hitszónokok kinevelése állt. Ezeket a képességeiket kamatoztatták az inkvizícióban és a hittérítésben Rendi tartományonként szerveződtek az egyes kolostorokban működő iskolák fölé a felsőfokú intézmények (Studium provinciáié ill. Studium generale), amelyek fenntartásában hazánkban is az intellektuális és igen mozgékony domonkosok álltak az élen. A koldulórendek azzal tették rugalmasabbá oktatási rendszerüket, hogy nem fogadtak be gyermekeket kolostoraikba. A domonkosok 18 (később 16), a ferencesek 14 éves kortól engedélyezték a belépést, és a jelentkezőktől megfelelő előismereteket kívántak meg. így nem kellett vesződniük az alsófokú neveléssel, a novíciusokat a lector már a papok számára szükséges ismeretekre, mindenekelőtt a latin nyelvre oktathatta. A tanulás érdekében minden más tevékenységet (zsolozsmázás, kétkezi munka) háttérbe szorítottak. GRUND- UND MITTELSCHULEN DER BETTELORDEN Der Bettelorden (Dominikaner, Franziskaner, Augustiner, Karmeliten) hat sich die Kirchenpolitik im 13. Jahrhundert angenommen, um den Angriffen gegen die Hierarchie der Kirche entgegenzuwirken, bzw. sie abzuleiten. Ihr Ziel war es, die Massen durch Predigen unmittelbar zu beeinflussen, deshalb stand die Ausbildung von gebildeten Predigern, die in Diskutieren, Predigen und Überzeugen bewandert waren, im Mittelpunkt des Unterrichtes. Von diesen Fähigkeiten machten sie dann Gebrauch auch bei der Inquisition und ihrer Bekehrungstätigkeit. Die höheren Bildungseinrichtungen (Studium provinciáié, bzw. Studium generale), bei deren Erhaltung auch in Ungarn die intellektuellen und "mobilen " Dominikaner eine führende Rolle spielten, organisierten sich nach Provinzen über den Klosterschulen. Das Unterrichtssystem der Bettelorden war flexibler als das der monastischen Orden (Benektiner, Zisterzienser, Prämonstratenser), indem sie keine Kinder in ihre Klöster aufnahmen. Die Dominikaner schrieben eine untere Altersgrenze von 18 (später 16) Jahren vor, und verlangten von den Bewerbern entsprechende Kenntnisse. So brauchten sie sich nicht mehr mit der Grundausbildung zu beschäftigen, der lector hatte nur noch die Aufgabe, den Novizen Kenntnisse (in erster Linie die lateinische Sprache) zu vermitteln, die für die künftigen Priester von Bedeutung waren. Im Interesse des erfolgreichen Unterrichtes wurden alle anderen Aufgaben (Psalmodieren, manuelle Arbeit) in den Hintergrund verdrängt. 37 A koldulórendek iskolái a középkori Magyarországon (térkép) Schulen der Bettelorden im mittelalterlichen Ungarn (Karte) A térkép a 13-16. sz-i állapotot mutatja be, alsó- és középfokú, ill. felsőfokú iskolák ill. a rendtartományok székhelyeit ábrázolja. Tervezte: Romhányi Beatrix. írod.: Romhányi Beatrix: Monasterologia nova Hungarica. Kandidátusi értekezés, Bp. 1995., részletes irodalommal 153
