G. Szende Katalin – Szabó Péter szerk.: A magyar iskola első évszázadai = Die Ersten Jahrhunderte des Schulwesens in Ungarn : 996-1526 (Győr, 1996)

TANULMÁNYOK - Perger Gyula:Középkori diákszokások továbbélése és változásai a népi kultúrában

KÖZÉPKORI DIÁKSZOKÁSOK TOVÁBBÉLÉSE ÉS VÁLTOZÁSAI A NÉPI KULTÚRÁBAN kanonizált és népi elemek állandó kölcsönhatása is érzékelhető. Megjelennek a magyar nyelvű köszöntő énekek, s a szokásokban előtérbe kerülnek a profánabb elemek, az adománygyűjtő jelleg. Zsigmond lengyel herceg számadáskönyve szerint, 1501-ben, a budai udvarban már szokásban volt az újévi ajándékozás. Ezen a napon minden iskolából eljöttek a diákok. Zsigmond feljegyzése szerint: Item eodem die recordatibus de omnibus scolis infra prandia ad dominum principem venientibus dedi I. ortt.

xl Telegdi Miklós 1577-ben kinyomtatott prédikációs könyvében olyan újévköszöntő éneket közöl, melynek folklorizálódott változata már napjainkban is ismert. „Nekünc születec menynyei király Szűz Marianac meheben Ui esztendőben mi uigadgyunc Születet Jézust imadgyuc."

1

3 A 16. században a vízkereszti csillagjáték is egyszerűsödik, a tanuló ifjúság révén koledálássá válik. Hédervári Lőrinc 1540-ben keltezett levelében írja: „Osztán az csillagéneket, ha megvagyon kgdnek, küld alá; ha több énekeket szerezhetsz, azért is légy érte, mert jó gyermekem vagyon itt egy, jó szava vagyon, kit ha meg oltalmazhatok, felküldöm kegyelmednek."

1

4 Kassa város 1617-es szabályrendeletében felemlítik, hogy: „Éjjel mezítelen karddal járnak, farsangolnak, csillaggal járnak..." Úgy látszik, a magisztrátus tiltása hatástalan maradt, mert még 1633-ban is szankcionálni kell a „farsangosoknak szöges lámpással való járását, melyet csillagnak neveznek." Bár már korábban is tiltva volt e szokás, de „ez időn újra batorsagosan majmoskodnak vele ... s mi édes Idvezítőnknek születését nevetséges játékra és reszegségre fordítják."

1

5 A fentiek nyilvánvalóan a protestáns puritanizmus szemszögéből láttatják a csillagjátékot, ezért nem érdektelen megismerni a korabeli katolikus forrásokat. A sárospataki jezsuita kollégium 1664. évi feljegyzései között szerepel, hogy „sokakat megmozgatott a látványos processzió, amely vízkereszt napján a házak megszentelésére indult. Angyalok jártak elől, utána a díszbe öltözött három király, akik magyar rigmusokkal az ünnepeket magyarázták." Az l667-es feljegyzés más mozzanatokat is megemlít: processio fit cum clero, choro, tubis, tympanis, tribus Regibus Angelis et Pastoribus, omnibus sibinde recitantibus versus Hungaricos. A kezdemény harminc év alatt hagyománnyá erősödhetett, mert 1695-ben már ezt találjuk a bejegyzésekben: Stella duce tres Reges personati atque Pastores patrio sermone producti fuere.

x

b A kolozsvári jezsuiták kollégiumában, a 18. század legelején már szokás volt, hogy három ifjút megkoronáztak, és oly módon öltöztették fel őket, hogy a napkeleti királyok személyét képviselhessék. Magyarok között magyar, idegen anyanyelvűek előtt pedig latin versekkel üdvözölték az újszülött királyt egy képnél, mely Jézus születését és a pásztorok imádását ábrázolta. A három szereplő ajándékokkal, „arannyal, tömjénnel, és mirhával" is megtisztelte a képet. Eközben a pap a házszentelés szertartását végezte. A látványosságra rengeteg ember gyűlt össze az utcán és a házaknál.

1

7 Hogy ennyire népszerűek voltak e vízkereszti jelenetek, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a 17. századtól többen feljegyezték kéziratos könyvecskéjükbe a Három király történetéről szóló énekeket, s a következő században már a nyomtatott Cantusokban is helyet kaptak. A ránkmaradt szövegek TVoto-jaként korukban népszerű latin egyházi énekeket jelölnek meg a lejegyzők. A magyar nyelvű énekek többsége beköszöntő és búcsúzó-áldó formulákat is tartalmaz. Ez arra utal, hogy e szövegeket megjelenítették, talán házról-házra járva - előadták. A Cantus catbolici 1675-ös második kiadásában már szerepel a csillagjárók ma is ismert formulája ekképpen: „Szép s' jeles, szép Czillag, Szép napunk támadt."

1

8 A 17. század végétől, a három napkeleti bölcs történetének megjelenítése — amellett, hogy csillagjárásként a házszentelést kísérő adománygyűjtő szokássá vált —, az erősödő barokk szellemében, fontos szerepet játszott a katolikus diákság életében. 1685. körül az ecsegi ifjak Szentkereszt céhe már magyar nyelven adja elő a Rbitmi

pro Epbiphania Domini in processione-t. Ebben megjelennek a pásztorok is, mutatva, hogy a tanult deákság ragaszkodik az Újszövetséghez.

1

9 A korábbi gyakorlatot felújítva, a gyöngyösi ferencesek a mise keretében helyezik vissza a játékot, immár magyar nyelven.

2

0 A protestáns diákok is követik e gyakorlatot. Az általuk előadott jelenet: „Edj kis Táctus, melly bé foglallya a Miképen az három Böltsek az uj csillagnak látásától fel inditatván mentenek az uj Királyt keresni vivén ajándékul Aranyat Tömjént mihát és Aloést és miképen az Angyalok az Pásztoroknak jelentenek új hirt hirdetvén az Uj Királynak születése felől." Címleírással 1751-ből maradt ránk.

2

1 E sorban talán legteljesebb emlékünk a Herschmann István ciszterci áldozópap által lejegyzett „Három Szent Királyok Utazása." A darabot „elsőben Székes fejér vári Magyar népnek kívánságára, az után Nagy Győr Városának nagyobb vígasságára illendő pompával szolgai kötelességekből representálták némely érdemes ifjak Deákok Ao 1767 és 1768 dik esztendőben." Az előadáson a lejegyző Heródes szerepét játszotta, mint a logicus osztály tanulója. Érdemes idézni e játéknak az „angyal" által elmondott beköszöntő és búcsúzó versét. 135