G. Szende Katalin – Szabó Péter szerk.: A magyar iskola első évszázadai = Die Ersten Jahrhunderte des Schulwesens in Ungarn : 996-1526 (Győr, 1996)

TANULMÁNYOK - Perger Gyula:Középkori diákszokások továbbélése és változásai a népi kultúrában

PERGER GYULA „Sába, Arábia, Persia királyok, Kiknek adattattam én mostan póstájok. Majd hozzátok jönnek, ime meglátjátok, Született Messiást véle imádjátok. Azért házatokat kitisztogassátok, Szakács, kulcsár, kukta jól forgolódjatok, Az elfáradtaknak híven szolgáljatok, Ugy lészen a kisded Jézus jutalmatok. ( ) Kedves jó Uraim, Isten már hozzátok, Mert ütünk van tovább, magatok tudgyátok, Kölcségteket tőlünk ti ne sajnállyátok, Kipusztult erszényünk ihol jól láttyátok. Kiért az Úristen ez új esztendőben Tartson meg bennetek hitben, reménységben, Csendes békességben, égő szeretetben, Halál után vigyen örök dicsősségben. Amen!"

2

2 A kezdő és záróformula már az elnépiesedett betlehemesek világát idézi, csakúgy mint a 18. századi kéziratokban szereplő darabok, melyekben ötvöződik a barokk devoció és a paraszti vallásosság világa. A játékokban — követve a Szent Könyv elbeszélését — megjelennek a pásztorok, Heródes, és a három „király". Mégsem tekinthetjük ezeket a darabokat a karácsonyi népszokások őseinek egyértelműen. Már e század előtt is ismertek voltak a dramatikus játékok mellett külön köszöntő versek, énekek. Láthattuk már, a „háromkirályok" története verssé tömörítve, mint a házszenteléshez kapcsolt adománygyűjtő szokás - koledálás - is funkcionált. Magyar nyelvű karácsonyi köszöntő congratulatio szöveget a 16. századi Batthyány kódex őrzött meg: „Karaczon innepeben Karaczon innepeben Oueruendezzwnc ziuwnkben Mert Isten ő zent fiat Mert Isten ő zent fiat Atta meg nekwnc testben."

2

3 De ismert volt már ekkor egyik legnépszerűbb karácsonyi énekünk, a Csordapásztorok... kezdetű is.

2

4 Az egyszerű énekkel való karácsonyi köszöntés a 18. századra már általánosan gyakorolt szokás volt. Bod Péter így emlékezik meg erről: „Nevezetes volt az, hogy Karátson előtt harmad nappal ajtónként járkáltak 's valami verseket éneklettek a' Kristus születéséről, jó és szerentsés inneplést kívántak; 's ekképpen magoknak pénzt, gyümöltsöt s hólmi ennivalókat gyűjtögettek; akarván ebben követni a' Kristus Születéséről hirt tévő Betlehemi Pásztorokat. Innen maradott a' mi Nemzetünknél-is az a' szokás hogy Karátson éjtzakáján a' gyermekek, szóigák 's akárkik énekelnek, dúdolnak, zerépatélnak ajtóról ajtóra, hogy magoknak valami pénzt és ennivalót gyűjtsenek, mellyet at után elvesztegessenek."

2

5 A 19. században megkezdett rendszeres magyar néprajzi gyűjtés a karácsonyi ünnepkör szokásainak már egy olyan rétegét tárhatta fel, melyben jelenvoltak az iskolák és laikus vallásos társulatok számára írt régebbi szövegek, s ezek folklorizálódott változatai is.

2

6 A népi felfogás alaposan megváltoztatta az iskolai játékok eredeti szerkezetét és nyelvét. Bár az erdélyi népi betlehemesek egy csoportja egyenesági leszármazottja az ecsegi Rhitmi pro Ephiphania-nak, szokásaink többségében azonban csak egyes elemek tanúskodnak az egykor kanonizált formákról.

2

7 A barokk egyházias gyakorlatból kiszakadt és elnépiesedett Heródes-játékot hazai németségünk színjáték formájában éltette tovább.

2

8 A betlehemezés, koledálás, szálláskeresés, csillagjárás, karácsonyi- és újesztendei köszöntések századunk elején még eredeti tartalmukkal éltek a tanuló ifjúság aktív közreműködésével. Példaként idézzük a vízkereszti köszöntő, egy félreértésen alapuló, kisalföldi változatát, a „szépjelenezést". „Három királyok napján, országunk egy istápját Dicsérjük énekekkel, vigadozó versekkel. Szép jelen, szép csillag, szép napunk támadt, Szép jelen, szép csillag, szép napunk támadt."

2

9 A játék, s a rugós csillag „szépjelen" elnevezése abból ered, hogy e szövegrésznél mutatta előre a csillagot az egyik „király". A régi diákszokások folklorizálódott formái, napjainkban már csak összetartó kisközösségekben lelhetők fel. Többségük egyszerű, tartalom nélküli pénzgyűjtő akcióvá silányult. A karácsony misztériumára épülő egyházi, iskolai, népi szokások mellett, meg kell emlékeznünk az ostyahordásról, mely kimondottan a diáksághoz, az iskolához kötődött. A szokásra való első utalás - a már idézett - Zsigmond lengyel herceg 150l-es számadáskönyvéből való.

3

0 Ekkor az ostya ajándékozása már általános lehetett, de bővebben csak a 18. századi forrásokból értesülünk róla. Karácsony előtt, Adventben a pap és az egyházköség megbízásából, a kántor vagy a templomszolga sütötte, vagy süttette meg az ostyát. Ezt az iskolások hordták szét házrólházra. A szolgálatért a kántortanító kapott ajándékot minden portáról. Egy 17ó7-es Canonica Visitatio így ír erről: ...babétpraeterea consuetas suas cantationes et hostiationem denique ad instar solonorum lignationem liberam exercet. A Nyitra megyei díjlevelekben is külön tételként szerepelt a hostiacio, vagyis ostyázás, ostyahordás ezidoben.

3

1 Több szolgáltatás, mely korábban a papság feladata volt, idővel a mester, a kántortanító teendőit szaporította. Ez jelentős 136