Moh Adolf: Győregyházmegyei jeles papok
II. Ivánchich Márkus
És csodálatos, a nagyhéfláni templom azon kevesek között van, melyek a pusztulást elkerülték! Ä jelentés ugyancsak az egyházi épületekről számol be, de ahol ezek megmaradtak, föltehető, hogy ott az ellenség a falut is megkímélte. A templom anyakönyvi krónikása is csak az öldöklést és a jfogságbahurcolást jegyzi föl, a falu pusztulását nem említi. Mi ennek a magyarázata? Elmonjuk majd ott,*) ahol Kismarton várának megmaradásáról emlékezünk meg, mert mind a kettőnek ugyanegy az oka és magyarázata. VI. Halála és végtisztessége. Ivánchichnak ege nemcsak beborult, hanem rá is esteledett. Öregség, betegség, a háború izgalmai s a háborút követő nagy ínség, félév múlva — 1684. április 22-én — sirba vitték. Halálára jól elkészült. A helyettes főesperességről idejében leköszönt, s már életében adományozott a loretói szervitáknak szép héfláni szőlőt, olyatén föltétellel, hogy évenként 13 szentmisét szolgáljanak érte. A szerviták ezt elfogadták és reverzálist is adtak róla. A jámbor plébános emellett még végrendeletet is készített, melyben misealapítványát megismétli, nem feledkezve meg unokaöccséről és rokonairól sem. Április 23-án volt a temetése, tehát már harmadnapra halála után. Esperes-öccsének meghívására eljöttek a papi egyesület, a Pium foedus tagjai, velük a szomszédos szerzetesek: a loretói szerviták, a kismartoni franciskánusok. Eljött a kegyúrnak, Pál nádornak kisebbik fia nevelőjével és még két udvari emberrel, a nemesek sorából. Az egyházi személyek között első méltóság Valberger Tamás kismartoni várplébános volt, aki akkor már a pesti apátur címet is viselte; ő végezte a süveges gyászmisét s valószínűleg a halott beszentelését is. A szervita prior naplójában megemlíti még a jelenlevő népsokaságot is. i Akkori szokás szerint nem hiányozhatott a gyászbeszéd sem; ezt Hess Miklós kishéfláni plébános tartotta. A szónok, — így olvassuk a szerviták naplójában, — leginkább az elhunytnak jótékonyságát emelte ki; elmondva, hogyan segítette a szervitákat, a franciskánusok at és szegény rokonságát is. Különös érdeméül tudja *) Márki Mátyás életrajzában.
