Moh Adolf: Győregyházmegyei jeles papok

II. Ivánchich Márkus

A ml horvátjaink. 49 voltak nagyműveltségű papok: jézustársasági atyák, prefektusok, azaz gyermekeinek papi nevelői, kikhez jött még a szent Rádegundisz kápolna javadalmasa, aki rendszerint szintén előkelő családból származott. A hittudományokban fölötte tudós nádor jiagyon szerette ugyan ezeknek társaságát, kedvelte a vallásos dolgokról való beszélgetést, sőt még jaz étkezésnél is ilyen természetű könyveket olvastatott, de ha rendes papi környezete hiányzott, az egyszerű falusi papokat is szivesen vonta társalgási körébe. így egyizben, mint legújabb jellemrajzában olvassuk, mikor félreeső vidéken tartózkodott, örömmel újságolja feleségének, — a még jámborabb Nyári Krisztinának, — hogy fogott már magának egy hájas papot, együgyüségre saját magához hasonlót, de legalább van már kivel beszélgetnie. A nádor azt is vallja magáról, hogy németül nem igen tudott, de fannál jobban latinul. Ivánchich is az első években ugyanezt mondhatta magáról s így e tekintetben is megegyezett urával, a "nádorral. Szinte bizonyos, hogy latin nyelven társalogtak egymással. Mindezen szerencsés körülmények nagyban fokozhatták a fiatal plébános tetterejét és munkakedvét. Azonban neki is, mint az Ur minden hűséges harcosának, megelőzőleg a megpróbáltatások tüzén kellett keresztülmennie. II. Megpróbáltatások. Ivánchich Márkust az 1645-ik év folyamán érik az első megpróbáltatások. Az akkori idők gyakori réme: a pestis jelentkezett Kismarton vidékén. Először a határszéli Loretóban úti föl fejét, még pedig olyan veszedelmes mértékben, hogy a csak egy évvel korábban ott letelepedett szervitákat a hatóság a világgal való érintkezéstől elzárta. A szegény kezdő szerzeteseket éhinség fenyegette, mert ők akkor még tisztára a bucsujárók adományaiból éltek. Éppen szüret ideje volt, Ivánchich 12 akós hordó mustot koledált s ezt küldötte Stotzingba, ahol ekkor a szerviták kolostora volt. Példáján a többi szomszédos plébánosok is buzdultak s az Ínséges szerzeteseket hamarosan ellátták élelmiszerekkel. Ugyanezen év őszén még sokkal nagyobb szomorúság érte a héfláni plébánost. Az erdélyi fejedelem és a svéd hadak közeledtek