Moh Adolf: Győregyházmegyei jeles papok

II. Ivánchich Márkus

Ivánchich Márkus. 1613-1684. I. A mi horvátjaink. ivánchich Márkus, mint már neve is sejteti, horvát fi volt, még pedig a mi dunántúli horvátjaink nemzetségéből. Ezek a horvátok a törökök elől menekültek Magyarországba, először Vas-, majd Sopron- és végül Pozsony megyébe; de jutott belőlük szép számmal még a iszomszédos osztrák végekre lis. Eleinte szórványosan szállingóztak s inkább csak a jobbrnőduak; a mohácsi vész után azonban már tömegesen érkeztek s a mondott területen vagy 250 helységben legalább is kétszázezren telepedtek le. Sopron körül a horvát faluk, — hiteles okiratok szerint, — 1528-ban tűnnek föl először; azonban 1533-ban már összes mai telepeiken ott találjuk őket. Bécs 1529. évi és Kőszeg 1532. évi hosszas ostroma ritkította meg Vas- és Sopronmegyék, azonképen Alsóausztria lakosságát. Ezért fogadták őket oly szívesen, a jobbágy nélkül szűkölködő földesurak. Ezek a bevándorló horvátok Kismarton körül is sürün helyezkedtek el. Darufalu, Darázsfalu, Sérc, Nagyhéflán, Szárazvám s még néhány falu szintén ekkor lettek egészen vagy részben horvátokká. Istentiszteletüknél eleinte a dalmáciai tengerpartról magukkal hozott ószláv nyelvet, az úgynevezett glagolit nyelvet használták; de csak az öreg papok; az újtelepeken nevelődött papság már alkalmazkodott uj hazájának latin rítusához. Ilyen bevándorolt és Szárazvámon elhelyezkedett horvát szülőknek gyermeke volt az 1613-ban született ivánchich Márkus is.

1

) A családnak nemcsak jómódjára, hanem egyúttal jámbor lelkületére is vall az a körülmény, hogy hamar egymásután kéjt fiút, Márkust és unokaöccsét, Jánost neveltették papi pályára.