Moh Adolf: Győregyházmegyei jeles papok
XII. Hahnekamp György
A győri Orsolyiták régente hetenként kétszer is gyóntak. — Hahnekamp indítványára a püspök, valószínűleg bécsi példák után, az egyszerit rendelte el. Ahol hivatalos beleszólása volt, mindent megtett, nogy a »Quemadmodum« kezdetű pápai rendeletnek érvényt szerezzen. Ennek 1., 2. és 5., 8 pontjai tartalmazzák, mint most már általában ismeretes, azon rendelkezést, hogy a házfőnöknők az apácák szentáldozásait ne korlátozzák, tőlük lelki föltárást ne követeljenek és az erre vonatkozó pápai brevet évenként nyilvánosan fölolvastassák Halmekamp már megelőzőleg ilyen értelemben érvényesítette befolyását, s bizony akadtak, akik — legalább kezdetben — Haíinekampnak e nembeli buzgólkodását nem igen szivesen látták és kissé zökögős, döcögős volt az átmeneti idő. X. Pius érája azután mindent kiegyenlített. IV. Mindenkinek mindene. Ha a .napsugarat különféle színű üvegen bocsájtjuk át, mindig más és más szint mutat, de azért napsugár marad, fényt és életet terjeszt. Ilyen napsugár volt Hahnekampnak fényes tehetségekkel megáldott lelke; tehetségeit soha és sehol nem pihentette, hanem ujabb és ujabb változatokban ragyogtatta. Jellemző róla, hogy nem lehetett semmire kérni, amire szivesen ne vállalkozott volna; szinte megtiszteltetésnek vette, ha valamire megkérték; ha nem kérték, fürge szelleme mindig talált uj dolgokat és semmiféle hitéleti mozgalomnál nem hiányzott, de amennyire lehetett, mindig csak a közkatona szerepére vállalkozott. Az orvosok állítása szerint már évek óta csak fél tüdővel lélegzett és ő, aki talán testileg a leggyöngébb volt, mégis egyike azoknak, aki a gyóntatószékben, predikálásban legtöbbet fáradott. Már a kora hajnali órákban az elsők között volt, ki gyóntatni leült és el nem távozott, amig egy bűnbánót látott. És még ezt is kévéseivé, Trichtl kanonok példáját követve, a karmelitáknál is rendes gyóntatószéket kért, ahol igen sokszor, de konkurzusok alkalmával mindig megtalálható volt. Szivesen kereste fel a betegeket s mindenben készségesen szolgalatjukra állott; e tekintetben vetekedett Winterl és Mohi Antal kanonokokkal, kiknek nagy tisztelője vala. Éppen oly szivesen és készségesen ment mások megkérésére a szószékre is. Nagyböjti beszédeket tartott Sopronban a dómban
