Moh Adolf: Győregyházmegyei jeles papok

XII. Hahnekamp György

világítson. Hahnekamp szószékét is csakhamar nagy rajok vették körül. Kis kápolnájában ünnepnapokon néha 100 áldozó is volt, ami akkor, 20 évvel X. Pius uralkodása előtt, szokatlan és rendkívüli hitéleti jelenség volt. A májusi ájtatosságot oly szépen tartotta, hogy a kápolna minden mellékhelyiségével együtt sem tudta a nagyszámú ájtatoskodókat befogadni. Ekkor kezdette gyűjteni a törött arany- és 'ezüstékszereket; ezek váltságdíjából megújította az egyházi szereket és Dorfmeister-képéről hires házikápolnáját is. Apácáinál ő tartotta a szentgyakorlatokat, a dómban vállalta a böjti prédikációkat (1885.); 1882. márc. 1-től 1883. végéig az Orsolyitáknak, 1883. októberétől 3 éven keresztül pedig saját apácáinak tartott minden héten egy-egy konferencia-beszédet. Valamennyire készült, valamennyit gondosan leírta és meg is őrizte. Emellett, ahol lehetett, mindenütt kisegített; nem csoda, hogy szembaja mellé még ujabb bajok is járultak. Egyszer 8 hetes lábbaj, máskor 4 hetes bélhurut zsibbasztotta munkakedvét és erejét. Ekkor arra is gondolt, hogy folyamodik a megüresedett sopronnyéki plébániáért. De mire Zalka püspöiX szólt Bubics teljhatalmú hercegi zárgondnoknak, akkorra már a plébánia másnak volt elígérve, így aztán nem is lett semmi a folyamodásból. Hahnekamp tehát folytatta soproni működéséi: s a szünidei, rendesen 3—4 hétre terjedő utazgatással igyekezett ellensúlyozni azt, miről az írás mondja: Spiritus quidem promptus, caro vero infirma! 1889-ben aztán váratlan és meglepő fordulat állott be életében. Ezt maga ekképen irja le egyik fönnmaradt tudósításában: Akvinói sz. Tamás napján meghalt Bécsben Heller György, szentszéki tanácsos, a szentséges Megváltó Leányainak szuperiorja; szóké t. i., akik közül valók a mi (Voss-árvaházi) apácáink. Temetésén ott voltam, mert jó barátom volt közel 10 éven keresztül. Temetés után az általános főnöknő azzal rukkolt elém, hogy a Kongregáció engem óhajt szuperiornak és hogy már Angerer s. püspöknek is megmondották .. . Azzal feleltem, hogy majd jelentem püspökömnek, de se igent, se nemet nem mondottam, nem akarván a Gondviselés útjába vágni. Kértem az apácákat, hogy ez ügyben szent Józsefhez imádkozzanak. Március 18-án Győrött voltam; a püspök nincs ellene, kivált mióta Ganglbauer kardinális is irt neki ebben az ügyben. Ma (március 23-án) volt itt Sopronban a bécsi főnöknői s traár úgy beszél, hogy a dolog befejezett tény: s •április végével ott is kell lennem! — Télen Bécsben, nyáron a bécsi erdő egyik falujában laknék; van a (bécsi) házban rendesen