Moh Adolf: Győregyházmegyei jeles papok

I. Széchenyi György

adományozásával fizette vissza. Ilyenek voltak Széchenyi György és Esterházy Pál sokat emlegetett birtokvételei. Különben a katonasággal szemben is nagyon óvatos volt. Jól tudta, ahova a német katonaság téli szállására beveszi magát, ott ha más nincs, még a háztetőt és gyümölcsfákat is eltüzelik; azért irja 1685-ben: Mig a német katonaság el nem hagyja Szombathelyt, ő sem mehet el onnan. Ezért maradt el személyes beiktatása is. Bizony úgy volt már akkor is: Gazda szeme neveli a jószágot! Az lokos gazdálkodást egyesítette a takarékossággal. A veszprémi püspökséget, mint láttuk, még a szokásos nagy vendéglátással foglalta el (1654.), de azontúl hosszú életében többé nincs nyoma a költséges, fényűző ünnepléseknek. Csöndben jött Győrré. Aranymiséjét Bécsben tartotta a legszűkebb körben, primási székébe is csak helyettesek utján történt a beiktatás úgy Pozsonyban, mint Esztergomban. Palotáiban, lakásai berendezésében mindenütt az egyszerűség uralkodott. A pozsonyi érseki palota emeletén 3 szobában lakott, a 4-ikben házi kápolnát rendezett be. Halála után a leltárosok ezekben a helyiségekben a kővetkező tárgyakat találták: A palota emeleti helyiségében. A lépcsőházból nyiló kápolnában: szép, uj, oltár képét, az érsek festette, fölszerelése nincs, falba mélyített faszekrény. 1 közönséges imazsámoly. Az érsek rendes lakószobájában állott: 1 fekete üres ágy, négyszögletes kis asztal, 2 közönséges karosszék, 3 kopott faszék, fehérmázos diszes cserépkályha. Ar érsek éttermében: négyszögű fehér étkező asztal, 6 faszék, uj, zöldszinü cserépkályha. A szomszédos nagyteremben: zöldszinü cserépkályha, uj, festett deszkapadló, kockázott famennyezet, 5 uj ajtó.