Moh Adolf: Győregyházmegyei jeles papok
I. Széchenyi György
De lássuk mire fordította Széchenyi óriási vagyonát? Egyrészét rokonaira költötte; ám életében oly kimérten, hogy emiatt ellenfelei még fukarsággal is vádolták. Öccsének, Lőrincnek nagy családja, 8 gyermeke volt. Ezek nevelésében, elhelyezésében segédkezet nyújtott. Márton mint jezsuita halt meg, Pálból szerzetes, győri nagyprépost, végül kalocsai érsek lett; György a család férfiágának fenntartója a primás halála után (1697.) grófi rangot nyert. Mindezekben a nagybátya erős keze volt az irányító és támogató kéz, azért joggal Írhatta (1684-ben) Pál öccsének, »Rut bolond az... aki elhiteti magával, hogy én a magam vérét megvessem ... annyi véres verejtékkel, sok pénzemmel, fáradtságommal szorzott állapotunkat idegen kézre építsem. Nem volna úgy igaz vér bennem...« Ez kétségkívül azoknak szólt, akik őt rokonaival szemben szűkmarkúsággal vádolták. De gondolt ő az ellenkezőre is, hogy tudniillik akadhatnának, akik sokalják a rokonoknak juttatott birtokokat. Megfelelt ezeknek is előre már. »Ha azt mondanák, irja 1692-ben Pál öccsének, hogy rokonainak sokat adott, mondja meg (Bécsben), hogy szerzett vagyonának harmadrészével a király engedélye nélkül is szabadon rendelkezhetett s hogy tizedrészét se adta a rokonoknak, amit közcélokra adományoz végrendeleteiben. A rokonoknak hagyott birtokok iára együtt se tesz ki annyit, amennyit csak (magának) a királynak adott.« Ebben sincs semmi túlzás. Végrendeletileg a királyra hagyta a 80 ezer forintos sárfenéki birtokot ( Scharfeneck, ma Mannersdorf) ; az érseki pincékben lévő bort és a magtárokban levő gabonát; ezenfelül Pál öccse által, előre is 100 ezer forint készpénzt küldött a királynak. Meg is hozta érte a primás utolsó végrendeletének megerősítését. A királynak és bécsi kamarának ő volt a legmegbízhatóbb kölcsönzője. Azt mondja róla egyik osztrák történetíró, ha már sehol sem juthattak pénzhez, Széchenyihez fordultak, akitől kaptak 100 ezer forintot is, melyeket konfiskált jószágokkal fizettek vissza. A közcélokra adott és hagyott pénzeket a család történetirója ekképen összegezi. 1. Budán: a vár falainak helyreállítására . . . 30.000 forint a kapuk fenntartására 180.000 ,, az egyetem tanárainak javadalmazására . 107.000 „ a jezsuiták rendházának építésére . . 100.000 „