Moh Adolf: Győregyházmegyei jeles papok

I. Széchenyi György

érsek a megelőző év nyarán Gyöngyösről, Vácról, Jászberényből és máshonnan maga űzette ki a nem katolikus tanítókat, mihez éppen a budai parancsnok adta a katonai segítséget. Emberei följegyezték, irja 1688. június 26-án Serényi András grófnak, hol vannak még protestáns lelkészek. Tőlük tudta meg, hogy a gróf bátorkeszii és kissarlói prédikátora biztatja a többit ellenállásra, átjárnak az érsek faluiba is téríteni. Ezt nem nézhette tovább, bevitette őket Esztergomba. Majd számon veszi tőlük, szabad-e nekik' idegen helyre járni »a szegénység lelkét rontani«. A kecskemétieket két izben is megfenyegeti katonai erőszakkal, ha ki nem küldik a városból' a kálvinista papokat és mestereket. Ebbeli tevékenységében azonban sohasem a türelmetlenség, hanem az igazi hazaszeretet irányította. Ő is mint a nagy Zrinyi, a hitbeli szakadást tartotta a nemzeti szerencsétlenség főokának s az ország újból való fölvirágzását remélte a vallásbeli egyesülésből. A török kitakarodása és a hódolt területek fölszabadulása után a primás anyagi forrásai még kiadósabbakká váltak. De éppen olyan mértékben bővültek az ő adományai és jámbor alapítványai is Ezen évekre esnek a már ismertetett budai alapítványok, az egri jezsuita rendház és gimnázium (1689.)), a lőcsei és trencséni nemesi konviktus (1692.), a pécsi (1692.), és a szakolcsai jezsuita rendházak (1693.) alapítása. Ugyancsak 1693-ban telepítette be a iSzentháromságról nevezett rabváltó szerzeteseket Illavára. Kisebb adományainak se szeri, se száma. Sürün jelennek meg ezen időben a lelkipásztori munkálkodást előbbrevivő nyomtatványai. Nevezetesen: Rituale Sfrigoniense (1692.), Evangéliumok és episztolák (1692.), Misék a magyar szentek ünnepeire (1693.),. Ez utóbbi persze latin nyelven jelent meg. Ebből is látszik, őt a lelkipásztori dolgok érdekelték legközelebbről. A tudományos kérdések vitatását inkább a jezsuita atyákra bizta. Jól is tette! Széchenyi György utolsó éveiben már sokat betegeskedett s emiatt úgyszólván állandóan végrendeletével volt elfoglalva. A primás ugyanis összesen hétszer végrendelkezett; utoljára 1692. jan. 22-én. Birtokállománya egyre változott, ezért kellett végrendeletein is oly gyakran változtatni. Rokonai részére hitbizományi alapított. Erre vonatkozó intézkedésében ezeket irja: De ha vagy ez a Marczi, úgymint öregbik fia Lőrincz uramnak (ez a prímásnak már 1678-ban elhalt öccse volt), vagy ennek Gyurka fia rossz, tehetetlen lenne, eret-