Moh Adolf: Győregyházmegyei jeles papok
XI. Dr. Mohl Antal
VI. Egyéb épületes vonások. Itt mindenekelőtt az ő bensőséges Mária-tiszteletéről kell megemlékeznünk. Csak mellesleg említjük, hogy egész életében viselte a skapulárét és sűrűen mondogatta a szentolvasót. Arra is csak utalunk, mily ékesszólóan tanúskodnak Mária-tiszteletéről az ő lelkes Máriapredikációi és az ő terjedelmes kongregácios könyve. De nyomatékosan kell kiemelnünk abbeli buzgóságát, mellyel mindenkor igyekezett Máriának erényeit is utánozni. A liliomos, a szeretett evangélistára valló lelkület szinte lesugárzott egész lényéről s oly hatással volt környezetére, hogy jelenlétében, ezen az ő lelkületével ellenkező csak egyetlen szócskára is, soha senkinek ajkai meg nem nyíltak. Azonképen igyekezett alázatossággal is a Bold. Szűznek nyomaiban járni. Mint csornai szárazkáplán szerényen tűnt föl a lelkipásztorkodás terén és amilyennek akkor mutatkozott, olyannak meg is maradt egész életén át. Már ezüstmisés pap volt s még mindig névtelenül vagy álnév alatt Írogatta dolgozatait. Aranymiséjét is, mint maga irja, »elrejtözve a világtól, elvonulva« akarta megülni.*) ,Csak nagynehezen és úgyszólván az utolsó pillanatban sikerült ezt megakadályozni és tiszteletére szerény keretű ünnepséget rendezni. Igy tulajdonképeni ünneplése is csak az újságokban történhetett. 31 ) Amig lehetett, erősen ragaszkodott régi elvéhez: Bene vivit qui bene latét. (Jól él az, aki rejtekben él.) Minden kis szolgálatra ez volt a felelete: Servit major minori. (Azaz: a nagyobbik szolgál a kisebbnek.) Ha misére készülő vagy induló pappal találkozott, rendesen így szólt hozzá: Imádkozzék egy szegény bűnösért. Alázatos gondolkozásán és viselkedésén sem előkelő állásai, sem magas kitüntetései nem változtattak. Pedig bőven, önvallomása szerint »erdemen felül« kijutott neki mindakettőből. Elég fiatalon lett kanonok (1883.), városplébános és borsmonostori apát (1886.), a millenium évében a budapesti egyetem hittani fakultásának tb. doktora. Végigmenve a káptalan ranglétráján, 1905-ben ő lett a nagyprépost; közben, 1902-ben, kapta a szerbiai c. püspökséget, *) Megelőző nap Tatára akart utazni; a kocsi már készen állott s a tisztelgők részére kitéve ezen irás : Tiszte'ettel jelentem, hogy fontos okoknál fogva, néhány napra távoznom kellett Győrből. 907. VIII. .0.
