Moh Adolf: Győregyházmegyei jeles papok
I. Széchenyi György
A bécsi győzelem után Esterházy Pál nádor hamarosan ott termett Sopronban s pár nap alatt eltörölte Thökölyiék pünkösdi királyságának nyomait. Széchenyi pedig, a győzelmes hadvezér, jezsuitáival úgy megalapozta a soproni hitéletet, hogy ott ahol az atyák bevonulása idején (1627) csak 20 katholikus hivőt találtak, ott kivonulásuk évében (1773) a lakosság kétharmada követte ismét őseinek hitét, a katholikus vallást. A bécsi győzelmet csakhamar követte Buda visszafoglalása (1686). Az immár 94 éves Széchenyi szinmagyar lelke újra éledt s ő, aki eddig Is a csonka ország iegjókedvübb adakozója volt, imost már valóságos bőségszaruból öntötte a fejedelmi adományokat, kimondottan azért, hogy a halottaiból ismét föltámadott országot minél előbb talpra állíthassa. Gondozását mindenekelőtt a sebesült katonákra terjesztette ki. Kollonich a jezsuita atyák magyarországi székhelyein katonai kórházakat rendezett be; így kaptak Győr, Esztergom, majd Buda is egy-egy ilyen kórházat. Széchenyi az esztergomi kórház fölállítására egymaga 180 ezer forintot adott s ezt utólagosan még 500 akó borral is megtoldotta. Az esztergomi kórházat utóbb Pozsonyba helyezték át s egyesítették a Kollonich püspök által e célra gyűjtött alappal. Ugyanezen két főpap adományaiból létesült Pesten 1728-ban azon óriási rokkantház, mely a mai központi városháznak hátulsó magasabb felét alkotja. A nagyszabású épület akkoriban a belváros legnagyobb háza volt; 12 ezer négyszögölet foglalt le. 4 udvara, 8 kútja volt s 1500—1600 rokkant számára készült. A rokkantak később innét mentek Nagyszombatba át. Alighogy Buda visszakerült, Széchenyi, aki ekkor már primás volt, Buda várfalainak kijavítására 30 ezer forintot ad, a kapuk fönntartására pedig 180 ezer forintos alapítványt tesz. Bőkezűségének koronája mégis az a három alapítvány, mellyel Budát ismét ama kulturális magaslatra segítette, honnét a mohácsi vész után oly melyre lezuhant. Az 1687. márc. 19-ikéről keltezett adomány levelek elseje szerint, annak emlékére, hogy az isteni gondviselés jóvoltából, a 145 évig tartó török uralom leverése után, Buda bevételét, — amire már elődei is vágyakoztak, — megérhette s ezt Bécsben hálaadó istentisztelettel megünnepelhette néhai elhunyt szülei emlékezetére, atyjáéra, ki Szécsény várában katonáskodva, gyakran ontotta vérét a hazáért és meg is halt érette, édesanyjáéra, ki Budán lakott
