Moh Adolf: Győregyházmegyei jeles papok

IX. Jáky Ferenc

Élükön mégis Zalka püspök állott. Mint a szomszédos Vészként] szülötte, Oslihoz, a kegyhelyhez, már gyermekkora óta különös kegyelettel viseltetett; gyakorta látogatta s mikor módjában volt, tehát már Jáky plébános idejében, oda ajándékokat is küldözgetett. Püspök korában sokszor volt az asketa plébánosnak nemcsak nappali; hanem éjjeli vendége is. Más jeles emberek is szivesen fordultak meg Osliban: Orbán, Fábián, a Rábaközből származó kanonokok, Dank Agapit, a hires ferencrendü, Intay Vazul a jeles 'bencés, Mohi Antal dr, Hahnekamp György, Schlegel Péter, ismert győri kanonokok, Kapuy Elek stb., mind az ő bizalmas emberei közé tartoztak. A környékbeli papokkal jó viszonyt tartott fönn. Névnapot szerénységből nem tartott, de a bucsusokkal érkező papokat, mint ez annakelőtte is már szokásban volt, tisztességesen megvendégelte. Ezenkivül meghivta paptársait Márton-ludjára és vizsgái ebédekre is. Szóval az evangélium ajánlotta vendégszeretetet szivesen és kedvesen gyakorolta. Plébániájában minden házban otthon volt; jámbor világi egyéneket és családokat még plébániáján kivül is fölkeresett s velük sok éven át barátkozott. Ezek közé tartoztak: a Hunyady grófok, akiknél nevelősködött, Lonkay Antal, Buzárovits Alajos, a Borsodi, Kőninger és kapuvári Mohi családok. Rokonait is mindvégig gyöngéden szerette, őket tehetsége szerint segélyezte s a szegényebbeknek 1—2 gyermekét neveltette is. Mindebből eléggé kitetszik, távolról sem volt oly rideg, mint amily ennék a világiák a jámbor papot képzelik. Természetesen elment a primiciás ebédekre is, de nem tűrte, hogy ott muzsika és tánc is legyen. S mikor egyik oslii ujmisés primiciás ebédjére az oslii földmivesből jóbaházi földesúrrá lett Borsodi Péter valamiképen mégis becsempészte a cigánybandát, szegény Jáky hangosan és keservesen fölkiáltott: Péter! Péter! mit csináltál! Hogyan engesztelte meg azután az uj földesúr volt plébánosát, erről se akkor, se utóbb nem értesültünk. Műveltsége messze fölülmulta a mindennapi mértéket. Szépen irt latinul, beszélt jól németül, franciául s ami ennél ritkább, kifogástalanul irt és beszélt magyarul; e tekintetben, mint maga vallja, Szarvas Gábor hires »Magyar Nyelvőr«-e is jó szolgálatot tett neki. Cikkeit szivesen közölték a legelőkelőbb magyar lapok. Mily járatos volt a hittudományokban, erre nézve jellemző az, hogy a