Moh Adolf: Győregyházmegyei jeles papok

IX. Jáky Ferenc

meg, hanem az akkori legtekintélyesebb újságokban és folyóiratokban. Nevezetesen a »Tanodai Lapokban« (1862.) és a »Religioban« (1877, IL). Azt szerette, ha az istentiszteletnél a nép közösen énekelt s ezért íiem igen engedte, hogy a kántorok egyedül énekeljenek. Sok Mária-éneket maga szerkesztett, melyek között több található a közhasználatú templomi énekek sorozatában. Külön nem jelölhetjük meg ezeket, mert kiadója Bucsánszky Alajos népies nyomtatványain a szerzőket nem szokta megnevezni. írói érdemei közé sorozhatjuk a plébánia krónikájának megírását is. Ez a két foliáns kötetre terjedő munka becsesebbnélbecsesebb adatokat tartalmaz. Célját maga Jáky jelöli meg e szavakkal: »Minthogy a történelem igen jó tanító, és a régi példák által sokat lehet tanulni, valóban is érdemes azokat följegyezni.« Benne van a krónikában minden háznak, minden családnak története; az egész évi istentisztelet rendje, minden, ami a búcsújárásra, társulatokra vonatkozik, népszokások, nevezetes események stb. A késő utódok fogják csak igazi becsét fölismerni. 3. A jámbor egyesületeket terjesztő füzetei a következő sorrendben jelentek meg: Skapuláré (1858.), örökös Rózsafüzér (1860.) Dicső szent László (1863), Szent Rózsafiizérek Könyve (1689 ), Szent Alajos tisztelete (É. n), Szent Vince egyleti kézikönyv (É. n). Első füzetét Magyaróvárott nyomatta Czéh Sándornál, a többit Bucsánszkynál Budapesten; az utolsót azonban Kalocsán, a Hirnök nyomdájában. Irodalmi érdemeit valakinek, valószínűleg Kubinszkynek ajánlatára, Rómában is méltányolták s jkinevezték a római pápai akadémia tagjának, örült-e neki Jáky, nem tudjuk, de hogy e cimét soha nem használta, az bizonyos. XV. Utolsó évei. Mint mindennek, úgy Jáky tevékeny életének vége is elkövetkezett. 1880. febr. 4-én mondotta aranymiséjét. Trichtl győri kanonok volt a manuduktora, Nagy Ignác a szónoka, áscezisben az ő hűséges követője. Paptársai ez alkalommal az utolsó vacsorát ábrázoló szép képpel ajándékozták meg. Ezt ebédlőjében helyezte el s nemsokára oda is testálta. Szerette volna még az oslii első kápolna 500 éves jubileumát (1390—1890.) is megérni, de, mint