Moh Adolf: Győregyházmegyei jeles papok

IX. Jáky Ferenc

maga irja, már 1883. óta a betegeskedés nem fogyott ki benne, sőt néhány hónap óta nagyrészben még öregbedett is, minek következtében annyira lesoványodott, hogy még a járás is erőlködésébe került Megnyugvással jegyzi meg: Ráhagyom a jó Istennek rendelésére és Jézus Mária szent szivének ajánlom föl életemet, halálomat, legkiváltképen utolsó órámat, hogy boldog kimúlást nyerjek mikor szólít az Ur. Hamarosan rá, 1884. december 1-én megírta végrendeletét, elhivatta négy szomszédos paptársát s velük annak rendje-módja szerint aláiratta. Szegénynek lakásfölszerelésén és háziállatain kívül alig volt valamije, de ezekről az apróságokról is nagy lelkiismeretességgel rendelkezett. Cselédjeinek egész évi bért és tehenet, sertést hagyományoz. Ruháit rokonai kapják, de meghagyja, juttassanak belőle a helybeli szegényeknek is. Magyar könyveit és nyomtatványait kedves híveinek és drága jóbarátainak hagyja. A helybeli tanítókról és a végrendeleti végrehajtókról sem feledkezik meg. Temetéséről u. i. következőképen rendelkezik. » Egy szerű eltemettetésemnél minden megjelent paptársam és minden iskola-tanító (ezek énekelik az »Oh édes Megváltóm, ne nézd« kezdetű éneket) negyedfontos viaszgyertyát kapjon, az iskolatanítók és segédeik pedig 1—4 forintot. Sirom legyen a kőkép (kereszt) előtt... Ugy helyezzék koporsómat elébe, mintha azt akarnám, hogy a kép szüntelen rám nézzen. « Azonban magával a végrendelettel nem elégedett meg. 5 nappal iutána még a következő iratot szerkesztette meg. »Halalom esetére ezeket kérem tétetni. Ha engedi a jó Isten, utolsó órámban felöltözöm kedves reverendámba és abban halok meg; de ha ez lehetetlen volna, borítsák rám a reverendát, mintha felöltöttem volna, az övet tekerjék oldalam körül; rochetumaim közül egyet adjanak rám és azt a kék stólámat, mely a gyóntatószéken szokott lógni. Fejemre a kis pilis sapkámat tegyék, nyakamba az öregszemü lurdi nagy olvasót akasszák. Kezembe adják azt a kis fafeszületet, mely halál esetére van megszentelve és a sekrestye fiókjában van, mert a gyóntatásnál kezemben szoktam tartani. Arcomat, kezeimet, lábaimat mossák meg, egyébként testemet érintetlenül kell hagyni. Kezeimet és lábaimat vékony kendőcskével kell betakarni. Lábaimra nem kell húzni sem csizmát, sem mást. Temetésem egyszerű legyen. Egyszerű a koporsó és kereszt is.