Moh Adolf: Győregyházmegyei jeles papok
I. Széchenyi György
tisztelet. Félév elteltével különben is véget ért a kismarton városi számkivetés s mind a két prédikátor visszatérhetett Sopronba. Széchenyi György a visszafoglalt szent György-templomot a jezsuita atyák lelki gondozására bizta és módot nyújtott nekik ahhoz, hogy a templom mellett, — jobbról is, balról is, — építkezhessenek, így létesültek ott: a kollégium, a középiskola az odeummal, azaz a szinjátékokra berendezett díszteremmel és a nemesi ifjak internátusa. Mielőtt azonban mindezt tető alá hozták, Széchenyinek és vele a soproni jezsuita atyáknak igen nagy, minden eddigi munkájukat összeomlással fenyegető megpróbáltatáson kellett keresztül esniök. Ez a nagy megpróbáltatás az 1683-iki nagy török háború volt. III. 1683—1686. Kara Mustafa nagyvezér 1683 nyarán rengeteg sereggel jelent meg a Dunántúlban. Nemcsak az öldöklő és hamvasztó tatár csordák kisérték, hanem Äpaffy erdélyi fejedelem és Thököly kuruc vezér is szövetkeztek vele. R nagyvezér annyira titokban tartotta haditervét, hogy már elérte Győrmegyét és senki sem tudta Győr vagy Bécs-e hadjáratának végső célja. R dunántúli urak csekély kivétellel mind behódoltak; akik ezt nem tették, a király példáját követve, külországokba menekültek. Esterházy Pál Máriazellnek vette útját. Szelepcsényi primás és Széchenyi püspök először Bécsbe mentek, itt elhelyezték pénzeiket, értékeiket s úgy mentek tovább, a primás morvaországi birtokára, Lettovitz-re, Széchenyi pedig a felsőausztriai Lorchba. Széchenyi a Bécsbe vitt 61 ezer forintot a Pazmaneumban helyezte el. Szelepcsényinek a Pázmáneum közvetlen szomszédságában, külön palotája volt; ő ládákba csomagolt kincseit ide szállíttatta, hol is meghitt embereinek, egy káplánnak, két inasnak őrizetére bizta. Kollonich volt az egyetlen főpap, aki Bécsben maradt, s Imint volt katona személyesen vett részt a város védelmében. A /dunántúli urak és városok hódolatát Thököly biztosa Barkóczy fogadta. Szombathely, Sopron, Kismarton, Ruszt rendre behódoltak; mit is tehettek mást, az ellenséges seregek kellő közepében! Barkóczynak, aki nagyhangú szabadságigéretekkel érkezett Sopronba, első dolga az volt, hogy kiűzte a jezsuitákat és a három katholikus templomot ismét odaítélte és át is adta a luthránosoknak.
