Moh Adolf: Győregyházmegyei jeles papok

IX. Jáky Ferenc

Jáky Ferenc. 1806—1885. L Előszó. Jáky Ferencnek 1885-ben történt halálakor a bécsi Korrespondenz cimü folyóirat röviden, de tömören ismertette a hirneves askéta-pap eletét és működését. A nekrológot a megboldogult neveltje: Kapuy Elek irta. A kegyeletes megemlékezés e szavakkal végződik: Remélhető, tisztelői részletesen is összeállítják élettörténetét és a papság épülésére közrebocsájtják. Immár jnnét-onnét 50 éve, hogy ez az óhaj elhangzott, de mindezideig nem teljesült. Kapuura néztek és vártak az elhunyt nagyszámú tisztelői. Biztatásban sem volt hiány. De Kapuy pár ev múlva falura került plébánosnak, a falusi élet körülményei pedig inkább kedveznek a költőknek, mint a történetirókinak ; így aztán nekem,, a sokkal kevésbé hivatottnak jutott az a szerencse, hogy a nekrológban jelzett óhajt valóra váltsam. II. Ifjúsága. Az a jeles Jáky Ferenc, kit a jó oslii hivek 40 éven keresztül mondhattak egészen magukénak, mint Joachim Ferenc kezdette meg pályafutását. Szülői: Joachim Mátyás és Mandl Katalin győri (belvárosi) lakosok voltak. Ők is a jobbmődu, német ajkú polgárok osztályába tartoztak, saját házukban laktak, volt több gyermekük, kik közül Katalin nevű leányukat Fiiinger Károly kádármester vette el. Ez a család állandóan meg is maradt Győrött s maradékai most is közbecsülésnek örvendenek. Ferenc a győri középiskolát 1825-ben mint jeles tanuló hagyta el. Ekkor töltötte be 19. életévét. Egy évig (1825—26.) mint externista járt a győri hittani főiskolára, de az 1826/27.-i tanév elején mint II. éves theologussal találkozunk vele. Tehát az I. évi tanfolyam után vették be kispapnak.