Moh Adolf: Győregyházmegyei jeles papok
I. Széchenyi György
rai püspök és Széchenyi György kalocsai érsek (egyúttal győri püspök) 1673. november 4-én Kőszegre érkeztek. A tanács roszszat sejtvén, összeült és kebeléből négytagú bizottságot küldött a két főpaphoz, hogy váratlan jövetelük okát megtudják. A főpapok a feleletet csak másnap adták meg, amikorra maguk elé rendelték a belső és külső tanácsot. De a városi tanács bizony most is csak követek utján érdeklődött náluk, hogy mit parancsolnának? A [győri püspök határozott felelete az volt: Nyissák meg a templomot és az iskolát, mert mint az egyházmegye püspöke a »canonica visitatió«-t akarja megejteni. A tanács nem engedelmeskedett, hanem ujabb követeket küldött. Mivel a püspökök a tanács ezen eljárását csak üres »időtöltés«-nek minősítették, a hozzájuk menesztett ujabb (immár negyedik) követséget »arestomba« vetették. Csak egy tagját küldöttek vissza, hogy adja tudtul azon szilárd elhatározást, hogy a bizottság a tanács engedetlen eljárása ellenére is bemegy a templomba. Tehát a kulcsokat most már késedelem nélkül adják át. A városbíró erre megesküdött, hogy nem nyitja ki a templomot, mert fél attól, hogy sok kellemetlenséget kellene emiatt szenvednie a községtől, meg az »asszonyi nép«-től. Ekkor már tüzes lett az egybegyűlt katholikusok hangulata. A katonaságtól támogatva, betörték az akkor még »magas grádicsos templomajtot« és leütötték a városkút felé nyiló kórusajtó lakatját. A tömeg magával vitte a birót, és »harangozvan, nagy szollemnitással bementek a templomba«. így ment végbe a kőszegi kath. restauráció! Széchenyi most a ferencrendieket akarja a városba telepíteni; majd a király kívánságára 1674-ben visszatér eredeti tervéhez s 1675. jan. 12-én az első két jezsuita bevonul a városba. Széchenyi nobilis alapítványával hosszú időre biztosítja itteni áldásos működésüket. Sopronnak ^s sok volt a rovásán! Már az 1662-iki országgyűlés foglalkozott az ellenük beadott panaszokkal; 1671-ben Esterházy Pál elnöklete alatt, jogászokból álló bizottság szállt ki a városba és ez a katholikusoknak adott igazat. Ők is nagy bírságot fizettek, mert a katholikusokat makacsul kizárták a tanácsból. Híres főjegyzőjük, Vítnyédy István pedig még a Wesselényi öszszeesküvésbe ( is belekeverte a tisztára lutheránus városi tanácsot. Ily előzmények után jelent meg Kollonich püspök 1773-ban ismét a tisztújításon s most már a városbíró és 7 tanácsos is a katholikusok soraiból kerültek ki. A katholikusok ennek követ-