Moh Adolf: Győregyházmegyei jeles papok

I. Széchenyi György

amiért a pozsonyi törvényszék előtt kellett megjelenniük. Azon­közben az előkelő urak úgyszólván mind visszatértek az ősi kath. hitre s földesúri jogaikat, az újhitűek korábbi példája szerint most már ők is érvényesíthették. Végül, kedvező körülmény volt az is, hogy az akkori vezető államférfiak a szab. kir. és mező­városok templomait a királyi kegyúri jog alá tartozóknak jelen­tették iki s visszafoglalásukra katonai karhatalommal rendelkező biztosokat rendeltek ki. Mindez az újhitűek eddigi merev ellenállá­sát nagyon meggyöngítette. Most már Széchenyi György is erélyesebben lépett föl elle­nük. Az Összeesküvők fölött Ítélkező pozsonyi törvény széknek ugyan tagja volt, de csak elvétve jelent meg gyűlésein. Ehelyett kir. megbízatással bejárta egyházmegyéje!; s a linzi béke után el­hatalmasodott újhitűek túlkapásait vizsgálta felül. Győrött a belvárosból kizavarta az itt lakó lutheránus és kál­vinista prédikátorokat, mert lakásukat valósággal istentiszteletre használták föl. Sopron város a püspöknek zálogba adta Lépes­falvát, áki most mint földesúr ide is kath. papokat rendelt. Ellen­ben Győrujvárosban és olyan falvakban, hol a földesúr nem volt katholikus, meghagyta templomaikat és itt vallásukat is szabadon gyakorolhatták; ezt abból is világosan látjuk, mert csak Zichy püspök idejében, mintegy 40 évvel később, vették el az ujhitüek­től az újvárosi templomokat. A Sopron város kegyurasága alá tartozó templomokat nem Széchenyi, hanem kir. biztosok foglalták el, mindenütt katonai fö­dözettel. Széchenyi személyesen csak a kőszegi és soproni templo­mok visszafoglalásában vett részt, ami azonban a két városi tanács ellenállása folytán országos eseménnyé alakult, ezért kissé rész­letesebben kell vele foglalkoznunk. Már Pázmány Péter szerette volna jezsuitáit Kőszegen le­telepíteni. De ez nemcsak, hogy nem sikerült, hanem az újhitűek lefoglalták maguknak a magyar katholikusok újonnan épült tem­plomát is. Széchenyi se boldogult velük, sőt, — állítólag, a 'kőszegi lutheránus németek még testileg is bántalmazták. De a megtorlás ideje itt is beköszöntött. Már 1672-ben 30 ezer forintra büntették a várost, mert a katholikusokat kizárta a tanácsból. 1673-ban pedig Lipót király elrendelte, hogy a városi tanács adja vissza azokat a templomokat, melyek katholikus isten­tisztelet céljaira épültek. A városi jegyzőkönyvek szerint ez a visz­szaadás következőképen ment végbe: Pálfy Tamás kancellár, nyit-

Next

/
Oldalképek
Tartalom