Moh Adolf: Győregyházmegyei jeles papok

I. Széchenyi György

Valójában nem szóval, hanem tettel szerette ő hazáját! 1687-ben megérte azt az örömöt is, hogy Lipót fiát Pozsonyban magyar királlyá koronázhatta. Ez alkalommal két rövid beszédet is tartott; egyiket a koronázás előtt, a másikat utána. Az elsőben figyelmébe ajánlotta az ifjú uralkodónak, hogy Magyarország trónján csak megkoronázott király ülhet. Ha széttekint az ország felett, melynek koronáját fejére tette, látja, hogy Magyarország nagy, nemes, gazdag aranyban és ezüstben s a föld termésének bőségére nézve páratlan a világon. Rajta áll, hogy necsak királyává, de apostolává is legyen az országnak. Az ellen a sok támadás ellen, mely az uralkodóházat érte s érheti, alattvalói ragaszkodásánál és szereteténél hatalmasabb védője nincs. Minél inkább szeretik uralkodójukat otthon, annál jobban félnek tőle külföldön. A koronázás után úgy nyilatkozik, hogy nyugodtan zárja le szemeit, mert megérhette, hogy Innocentius pápa idejében az ártatlanságot ültethette a magyar trónra. 3. Küzdelmek az uj hit ellen. Győrvár német parancsnokai és német katonái voltak az elsők, akik Győrré hozták Luther uj hitét. A városbeli tábori lelkészek, köztük a hírhedt Flaccius követői is, Melanchton utasítása szerint a városi német polgárságot is hamarosan megnyerték Luther hitének, melyet utóbb méltán neveztek el német hitnek. Győr magyar lakosait pápai prédikátorok környékezték meg, de nem valami érdemes eredménnyel. 1627-től kezdve a Győrött letelepedett jezsuiták állottak őrt; mindazonáltal prédikátorok, rektorok nemcsak a falvakban, ahol ujhitü földesurak parancsoltak, hanem magában Győrben, és különösen Újvárosban is, meg tudták vetni lábukat. Ez 'volt a helyzet, mikor Széchenyi György elfoglalta a győri püspöki széket. Széchenyi jólehet erélyes természet volt s Pázmány hitvitázó világában nevelkedett, mégis jó ideig nem zavarta az ujhitüeket; már csak azért sem, mert akkor született meg, még pedig éppen az ő közreműködésével, a linzi vallásbékie s ő a törvények betartásában egész életében példaképül szolgált mindenkinek. A Wesselényi összeesküvés idejéig azonban a helyzet alaposan megváltozott. Nemcsak kath. főurak, hanem az ujhitü prédikátorok, rektorok egész serege keveredett ebbe az összeesküvésbe;.