Moh Adolf: Győregyházmegyei jeles papok

VI. Gróf Zichy Ferenc

zonyítja, h'ogy Zillingtal Magyarországnak alkatrésze s megtiltja a plébánosnak az osztrákokkal való hivatalos összeköttetést. 1768-ban azt kívánja Esterházy hercegtől, hogy a kismartoni vár piacán kir. engedély ^lapján már egy század óta szokásos vasárnapi vásárt tegye át a hétnek egy másik napjára. Ha kellett, még a kedvelt jezsuitákkal szemben is fölemelte tiltakozó szavát. így 1766-ban azt irja a jézustársasági atyák tartományi főnökének, hogy a jövő tanévben a győri hittani főiskola tantervét változtassák meg; a dogmatikát, más gyakorlati tárgyak hátrányára, ne helyezzék annyira előtérbe. Panaszt tett a kőszegi páter ellen is, aki a németeket túlságosan pártfogolta. Még jótékonyságáról is tüzetesebben kell megemlékeznünk. Mennyit költött az egyházmegyei építkezésekre, azt már kimutattuk. Papjainak anyagi helyzetén ahol és ahogyan csak lehetett, szívesen segített. Mindjárt kormányzása elején (1749.) jövödelmi; bevallást rendelt el, hogy papjaíinak az akkori kongruát, az évi 150 forintot biztosíthassa. Sajátjából, elődjének példáját követve, évenkint és állandóan 6 ezer forintot ajánlott föl és adott is ezen célra. Mégis úgy véljük, a szegénység gyámolítása volt azon erény, melyet a jó püspök igazán hősi módon gyakorolt. Nem a magunk elméjéből, hanem a halálát gyászoló szónok lelkéből ömlenek eme magasztaló szavak: »Nyujtotta kész segedelmét mindennek, valaki csak előtte, a kérelemre száját nyitotta; nyujtotta azoknak is, akik szükségeket némü-némü tartalékból nem merték, vagy általlották bevallani; nyujtotta még az olly állapotban és sorsban szorultaknak is, akiket koldulni az inség ugyan kény szer ített, de a szemérem nem engedte. Ezeket és az illy eket ö-maga szemesen felkereste, szorgalmasan számba vette és általlyában mintegy hó szerint, vagy esztendő számra szegődött költséggel fizetgette; melybéli jótéteményeit nem csak a jelen-lévőkre vagy Megyebeliekre, hanem messze földiekre, sőt külső idegenekre is terjesztette. Adakozásainak sokaságát, nagyobb részét olly rejtek alattomába vallotta-bé az Élet Könyvének Laistromába, hogy az Evangyeliomi Tanács szerént ne tudná a bal keze, mit cselekezik a jobb keze, a mennyit mindazonáltal ki nyomoztathatott az emberi szemfülesség, esztendőnként husz ezernyi forintoknak sommáját alamizsnája két-' ség kívül meg-haladta.«