Moh Adolf: Győregyházmegyei jeles papok
VI. Gróf Zichy Ferenc
nagy részben apja érdemeinek köszönhette. De mint tudjuk, apja már papi pályája legelején, — 1726-ban, — meghalt, amiből világos, hogy a [megyéspüspök! pálcát már nem apja, hanem saját érdemei s azon papi erényei szerezték meg neki, melyek megelőző (1724—1743.) papi működésében oly szépen megnyilvánultak. Ä fiatal püspök mindenekelőtt székeskáptalanjának kivánt örömet és még nagyobb tekintélyt szerezni azzal, hogy részére Rómából [egyszerre két kiváltságot is szerzett. Egyik az volt, hogy a hat rangidősebb ikanonok a valóságos apátok jelvényeit használhatja, a másik pedig, hogy íaz összes székesegyházi kanonokok mindenütt viselhetik a violaszinü biretumot. III. Főpásztor! munkaterv. Kitől indult ki, nem tudjuk, de bizonyos, hogy ugyanazon évben, melynek tavaszán Zichy ;a győri püspöki széket elfoglalta, a jézustársasági atyák vezetése alatt páratlan sikerű népmissiók folytak az egyházmegye nagy részében. Ä magyar páterek Körímend, Szombathely, Kőszeg és Széplak táján munkálkodtak; bécsi páterek pedig a mosonmegyei és fertőmenti német plébániákat járták be egymásután. Első imissiójuk május 13-án, Mannersdorfon vette kezdetét. Ez volt akkor Mária Terézia királynő egyik nyaralója, azért bajjal tévedünk, ha őt véljük az egész missió tervezőés szervezőjének. A rákosi missiót szeptember 13-ikára halasztották, mert akkorra Zichy püspök is megigérte megjelenését, de azután a háború miatt mégsem jelenhetett meg. A soproni katholikusok is egész nap jelen voltak; sőt még az evangélikusok is tisztelettel fogadták az atyákat és hallgatták szentbeszédeiket. A gyónók száma 10 ezer volt té's a Te Deumon 12 ezer hivő jelent meg. Sopron <előkelő evangélikus polgárai, köztük gróf Auersperg is, könnyezve hallgatták az intelmeket. Az utolsó szentbeszéd után fegyveresek őrizték az atyákat, hogy, a ;nép agyon ne szorítsa őket és Sopron külvárosi népe messze kisérte őket, szent énekek éneklése közben. A nagymartom missió eredményéről már Primes életrajzában számoltunk be. E jelentéseket, a teljesség kedvéért, kiegészítjük azzal, amit a jézustársasági atyák a szombathelyi missióról följegyeztek. »Ä helyi plébános nem ment eléjük, de később mégis fogadta
