Moh Adolf: Győregyházmegyei jeles papok

VI. Gróf Zichy Ferenc

őket, bár minden kiséret nélkül. Szóval nem szivesen látta őket. Lassankint azonban mégis annyi nép gyűlt egybe a missió folyamán, hogy más helyek mögött nem maradt el Szombathely sem... Lassankint az atyák annyira megnyerték a szombathelyieket, hogy a végén el sem akarták őket ereszteni és a missió emlékére a templom mellett megépítették a szenvedő Krisztus kápolnaját.« Bármily örvendetes volt is ez az eredmény, Zichy püspök ezzel be nem érve, minden erejével azon volt, hogy a tridenti zsinat előirása szerint, minél előbb egész egyházmegyéjére kiterjedő átalános Vizitáció kanonikát, azaz egyházlátogatást végezhessen. Ezért tanulmányozza az egyházmegyei viszonyokat, a győri és vidéki hitéletet. Mindez jó néhány évig eltartott. De már 1748. legelején tudatja a h. főesperesekkel, hogy az általános egyházmegyei látogatásra tegyék megi a kellő előkészületeket, azonképen a lelkészkedő papságról szóló információkat is már előre készítsék el. Ezek után a királynőnek jelenti, hogy püspökségében egyházlátogatást akar végezni s kéri a világi hatóságok közreműködésének elrendelését. Május havában személyesen kéri meg a Jézus Társaság tartományi főnökét, adjon neki két jézustársasági atyát, kik az egyházlátogatásban segítségére legyenek, olyaténképen, hogy előtte járjanak, a népet oktassák s különösen a bérmálás szentségének fölvételére elkészítsék. Névszerint Kelcz Imre és Sinkovics Antal atyáka/

1 kérelmezi. Az előbbit azért, mert a püspök megbízásából ő fordította magyarra Kollonich bécsi kátéját; Sinkovics pátert, a horvát származású papot meg >azért, hogy az egyházmegyebeli horvát hivek anyanyelvükön részesülhessenek a kellő hitoktatásban. Ilyen alapos előkészület után Zichy püspök 1748-ban, tehát püspökségének 5-ik évében megkezdette apostoli körútját. Hét évi imegfigyelés és tapasztalat után 1755-ben kiadta »Epistola Pastoralis Episcopi Jaurinensis« cimü, 19 folio lapra terjedő és 19 fejezetre osztott hires pásztorlevelét. Erről a feltűnést keltő püspöki iratról az ő kortársai még halála után is csodálkozva emlékeznek meg. Például Erdélyi József váczi kanonok, a püspökről tartott halotti beszédében az 1755-iki pásztorlevélre vonatkozólag ezeket mondja: »... ámbár én elégtelen legyek, azt illendően nehogy dicsérni, de csak betsülni is, merem mindazonáltal felőle mondani, hogy valamit tsak a Papi életnek és hivatalnak fedhetetlen vezérlésére, akár a közönséges szent zsinatok törvény vagy tilalomként végeztek, akár a Római és apostoli