Moh Adolf: Győregyházmegyei jeles papok

V. Primes György

taposó török-járás, a hosszas (1703—1711-iki) kurucháboru és az '1713. évi nagy pestis. Nem csodálható, hogy a katholikusok csak lassan tudtak egyet-mást beszerezni. A nagy, alapos helyre­állítási munka Primesre várt, kii is néhány évi készület után, 1749­ben, java életerejében, azt bizalommal meg is indította s meg nem állott, mig azt. szerencsésen be nem fejezte. Sopronban is nagymartom módszeréhez folyamodott. Alaga vállalta a Jézus születése és szent Péter-oltárok helyreállítását; az általa 1751-ben alapított Szent Mihály Társulat pedig a Szent­kereszt és Őrzőangyalok oltárainak költségeit födözte. Az adott példát csakhamar követték a városi kegyuraság és a jórnódu pol­gárok; úgyhogy 1756-ban a helyreállítási munkálatok, nagyjában rnár be is fejeződtek. A templomnak egyik fődiszét, a fából fara­gott főoltár képezte, mely fölé Altornonte Bertalan a Patrona Hun­gáriáé nagyszabású oltárképet föstötte. Primes ugyanezen alkalom­mal ráadásul a Szentlélek-templomot is rendbehozta. Mindent elsőrangú művészek készítettek, az akkoron legszebb virágzásának örvendő barokkizlés törvényei szerint. Most a lelki építkezésre került a sor! Primes ezt a munkát az ifjúságon kezdette meg. Alig volt két évig Sopronban, máris elérte azt, hogy a győri orsolyita apácák első kirajzása Sopronban telepedett le (1747.J les itt átvette az elemi leányiskola vezetését. A város papsága, Primes György plébánossal élükön és a városi katholikus intelligencia, uj otthonukban azonnal fölkeresték az apá­cákat és mindenkép igyekeztek meleg érdeklődésüket kimutatni. Ugyanazon év június havában már az első soproni hajadonok öltik föl szent Orsolya ruháját; ez alkalommal Primes prédikál, aminthogy utóbb is minden nagyobb ünnepükből örömmel vette ki részét. A buzgó plébános a gyermekek után a szegényekre gondolt. 1751-ben megalapította a szent Mihályról nevezett Kath. Test­vérületet azon célból, hogy a szegény betegekről, azok gyógykeze­léséről és temetéséről kellő gondozás történhessék. Ez az egyesület oly hamar fölvirágzott, hogy pár év múlva már 233 elhunyt és 2089 élő tagja volt. Az egyesület idővel alapszabályszerűen te­metkezési és imádkozó tagokra oszlott. 1892-ben az előbbiek száma 570, utóbbiaké 2000 volt; ilyetén alakjában a Testvérület még ma is áldásosán működik. A régi szent Mihály-temetőben van a Testvérület 1829-ben fölállított közös síremléke. Alakja és épü­letes felírásai egyaránt figyelemre méltók.

Next

/
Oldalképek
Tartalom