Moh Adolf: Győregyházmegyei jeles papok

V. Primes György

taposó török-járás, a hosszas (1703—1711-iki) kurucháboru és az '1713. évi nagy pestis. Nem csodálható, hogy a katholikusok csak lassan tudtak egyet-mást beszerezni. A nagy, alapos helyreállítási munka Primesre várt, kii is néhány évi készület után, 1749ben, java életerejében, azt bizalommal meg is indította s meg nem állott, mig azt. szerencsésen be nem fejezte. Sopronban is nagymartom módszeréhez folyamodott. Alaga vállalta a Jézus születése és szent Péter-oltárok helyreállítását; az általa 1751-ben alapított Szent Mihály Társulat pedig a Szentkereszt és Őrzőangyalok oltárainak költségeit födözte. Az adott példát csakhamar követték a városi kegyuraság és a jórnódu polgárok; úgyhogy 1756-ban a helyreállítási munkálatok, nagyjában rnár be is fejeződtek. A templomnak egyik fődiszét, a fából faragott főoltár képezte, mely fölé Altornonte Bertalan a Patrona Hungáriáé nagyszabású oltárképet föstötte. Primes ugyanezen alkalommal ráadásul a Szentlélek-templomot is rendbehozta. Mindent elsőrangú művészek készítettek, az akkoron legszebb virágzásának örvendő barokkizlés törvényei szerint. Most a lelki építkezésre került a sor! Primes ezt a munkát az ifjúságon kezdette meg. Alig volt két évig Sopronban, máris elérte azt, hogy a győri orsolyita apácák első kirajzása Sopronban telepedett le (1747.J les itt átvette az elemi leányiskola vezetését. A város papsága, Primes György plébánossal élükön és a városi katholikus intelligencia, uj otthonukban azonnal fölkeresték az apácákat és mindenkép igyekeztek meleg érdeklődésüket kimutatni. Ugyanazon év június havában már az első soproni hajadonok öltik föl szent Orsolya ruháját; ez alkalommal Primes prédikál, aminthogy utóbb is minden nagyobb ünnepükből örömmel vette ki részét. A buzgó plébános a gyermekek után a szegényekre gondolt. 1751-ben megalapította a szent Mihályról nevezett Kath. Testvérületet azon célból, hogy a szegény betegekről, azok gyógykezeléséről és temetéséről kellő gondozás történhessék. Ez az egyesület oly hamar fölvirágzott, hogy pár év múlva már 233 elhunyt és 2089 élő tagja volt. Az egyesület idővel alapszabályszerűen temetkezési és imádkozó tagokra oszlott. 1892-ben az előbbiek száma 570, utóbbiaké 2000 volt; ilyetén alakjában a Testvérület még ma is áldásosán működik. A régi szent Mihály-temetőben van a Testvérület 1829-ben fölállított közös síremléke. Alakja és épületes felírásai egyaránt figyelemre méltók.