Moh Adolf: Győregyházmegyei jeles papok
IV. Márki Mátyás
Csapatai ugyanis először a vidéket kalandozták be, utána csakhamar áthágják a Lajta-hegyet, — útjukat ma is »Krutzenvveg«-nek nevezik, — és villámgyorsan fölnyargalják a lajtamenti községeket. Az emberek erre még tömegesebben menekülnek az erdőkbe, nádasokba, a megerősített és menedékjogot élvező kolostorokba, úgyhogy például Loretóban a klauzura alá tartozó helyiségeket is meg kellett nyitni a menekülők számára. A kuruc sereg zöme Bécsig portyázott s még ennek külvárosait is fölgyújtotta. Leirhatlan a rémület, amit a kurucok mindenfelé terjesztettek. Ekkor keletkezhetett az ismeretes kuruc nóta: Zsindeles ház, eszterhás, Ég a város, ég a ház ; Nem is egy ház: háromszáz, Mert a kuruc ott tanyász ! Rákóczi ugyan kiadta a parancsot, hogy hazai területen gyilkolni, égetni nem szabad, dé a kurucfortély talált ahhoz is módot, hogy a tilalomért kárpótolja magát. Nyakra-főre rekviráltak, — Loretóban például, ahol hercegi magtár volt, egy hónap lefolyása alatt legalább is tizszer, — az elöljáróságot, ha valamiben akadékoskodott, kegyetlenül megkínozták; egyik-másik birót elhurcolták' s osztrák vagy stájer területen fölakasztották. Ä sarc mindennapi dolog volt, de külön megváltási díj járt még: az aratás, a szüret megengedéséért, az elfogott polgárok és elhajtott nyájak vagy barmok visszaadásáért. 4 ) Am mi itt csak a Márki működésével összefüggő kismartoni eseményeket kivanjuk röviden érinteni. Mig a (kurucok vezérkara a kismartoni hires borok mellett vigan élte világát, Heiszter császári generális Pottendorfnál szervezte seregét, Szarvkő felől váratlanul Kismarton előtt termett s március 20-án, nagycsütörtök napján, Károlyit seregestül megfutamította. Bercsényi ezért szemére is hányta Károlyinak: A kismartoni bor vesztette el Kismartont. De azért a fürge kurucok, ha máskép nem, kerülő utakon évről-évre bekalandozták Kismarton vidékét; magába a Városba fugyan nem hatolhattak, de mindannyiszor megsarcolták, mert különben a külvárosi malmokat fölgyújtották volna. A különféle sarcok miatt a város végül már kénytelen volt 6 ezer forintos kölcsönt fölvenni. Minden óvatosság és sarcfizetés dacára is 1707. szeptember 8-án elérkezett Kismarton legfeketébb kuruc napja.
