Moh Adolf: Győregyházmegyei jeles papok

IV. Márki Mátyás

A dolog úgy történt, mikor a Imruc portyázások már napirenden voltak, a községek a harangok félreverésével figyelmeztették egymást az ellenség közeledésére. így aztán nem mindig sikerült a kurucoknak a rajtaütés; emberek, állatok még jókor menekülhettek a falak mögé. Ä kuruc repülő rajok ilyetén tapasztalatok után rendszerint vasár- és ünnepnapokon intézték becsapásaikat, mikor a harangok úgyis mindenütt szólták. így történhetett meg, hogy 1707. szeptember 8-án, éppen a délelőtti istentisztelet alatt, észrevétlenül megrohanták és bevették Kismartont. Az ellenálló fegyveres kapuőröket szétugrasztották vagy lekaszabolták', a házaikat kirabolták és sok marhát elhajtottak, egyben a nádor kishéfláni ménesét is. Paiier Ivén, neves sopronmegyei tudós irja, hogy ezidőben az é őse, Pauer Mátyás volt a kismartoni városbíró. A családi hagyomány szerint a polgárság a kurucok előtt Pauert vádolta a fegyveres ellenállás megszervezésével, mire a kurucvezérek a városbirót halálra Ítélték. Már vitték is csufruhában a vár terére, hogy ott karóba húzassák. Az Ítéletről értesültek a közellakó ágostonrendü apácák. Apátnőjük, ki gróf Draskovich leány volt s meg néhány előkelő családból származó magyar apáca, kegyelmet kértek a halálraítéltnek s tényleg nyertek is az utolsó percekben.

5

) Ha ez a hagyomány hiteles, Márki kezét kell a dologban látnunk. Am

1 a kuruckodás csak tovább tartott, úgy mint az előbbi években. 1708-ban tizenkét ezer kuruc vonult a határszélek felé; Rusztct bevették, Kismartont megsarcolták. Márki annyi meghiúsult reménység után, mint az ősök 1683-ban, az imádság fegyveréhez folyamodott. 1910-ben megkezdette a mindennapi délutáni utániakat, mikor is a "Ciboriumban kitett Oltáriszentség előtt, közösen elmondották a Szentháromságról nevezett angyali olvasót (szent, szent, szent stb.) s utána, a loretói litániát. Vége is lett hamarosan a kuruc háborúnak; a háború vége felé a kurucok Mosonmegyében két tekintélyes kismartoni polgárt is fogták el. Miközben a váltságdíj fölött alkudoztak, meglett a szatmári béke s megmaradt a váltságpénz. Az így kiszabadult foglyok hálából a plébániatemplom bejárata mellé vasráccsal védett máig meglevő szép feszületet állítottak. A kurucjárással kapcsolatban még valamit kell Márkiról elmondanunk. Aki tudja milyen szoros kötelék fűzte Márki plébánost a szervitákhoz, az nem csodálkozhatik azon, hogy a kurucok járás-kelé-